Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
jogi bázist megteremtse.151 A magyar jogrendszer egyre tudatosabban juttatja kifejezésre a polgári jogias megközelítés dominanciáját, még a — leginkább munkaviszony-vonzatú — újítások szabályozása során is. A modern ipar körülményei között természetesen egyre ritkábban van esély arra, hogy maga az alkotó (feltaláló) aknázza ki közvetlenül alkotása gazdasági lehetőségeit. Nem zárható ki persze, hogy — különösen egyedi vagy kisszériás gyártás, pl. speciális műszerek esetén, illetőleg „tőkeerős” feltalálóval számolva — maga a feltaláló vállalkozzék találmánya alapján gyártásra, értékesítésre, de tipikusnak mégis azt kell tekintenünk, ha az alkotó vagyoni érdekei érényesítését a — kizárólagos jogára épülő — hasznosítási jogknak oly módon történő gyakorlásával kísérli meg, hogy e jogát átruházza, annak felhasználására licenciát ad, esetleg társasági szerződés keretében „szellemi apportéként értékesíti, egyszóval erre rendelt speciális szerződésfajták csatornái igénybevételével teremti meg alkotó munkája gyümölcsének realizálási feltételeit. Más kérdés, hogy — ugyancsak tipikusan — a felhasználó (rendszerint nagyvállalat) nyilván erősebb gazdasági pozícióban lévén, a felhasználási jogot biztosító szerződések — érdekeit hangsúlyozottabban tükröző — feltételeinek kialakítására nagyobb befolyást gyakorolhat. A partnerek elvi jogi egyenlősége ebben a vonatkozásban is gyakran gazdasági egyenlőtlenséget, az alkotóra hátrányosabb erőpozíciókat takar. (Amíg a „kiszolgáltatott” felhasználók helyzetének javítására, nevezetesen a fejlődő országok érdekeinek erősebb oltalmára nézve határozott, a szerződési feltételek egyes variánsainak korlátozására vagy megtiltására irányuló nemzetközi törekvéseknek lehetünk tanúi, kevésbé intenzív az alkotók „kizsákmányolása” elleni erélyes fellépés.152) A következőkben néhány olyan kérdéscsoportot vizsgálok, amelyek vonatkozásában az alkotói érdek sajátosan jelentkezik. Ilyenek az iparjogvédelem területén a közös alkotások (találmányok) szerzőinek kapcsolatában, a feltalálói elv és bejelentői elv konkurenciájának kapcsán, továbbá — és kiemelkedő súllyal — a szolgálati (elsősorban munka-) viszonnyal összefüggő alkotások jogi sorsának szabályozása során felmerülő problémák. Szolgálati találmányok 52. Az egyes alkotásfajták közül kétségtelenül a szolgálati találmányok jogi problematikája a legkidolgozottabb — mind nemzeti, mind nemzetközi relációban —, az érdekellentétek és ezek kiegyenlítésére való törekvés leginkább ezen a 151 Világhy, op. cit. (33. lj.); Boytha, op. cit. (26. lj). 152 E. Häusser: L’inventeur: le parent pauvre de la nation? Prop. ind. 1981/1. Nyomatékos hangsúlyt kaptak ezek a problémák a W1PO és az IFI A által 1984. májusában szervezett konferencián. Cf. Prop md. 1984/7—8. 71
