Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
sak érdekkapcsolatával, az alkotói és fogyasztói érdekek problémáival, a nemzeti, regionális és univerzális szint sajátos érdekkonzekvenciáival, a gazdaságitársadalmi rendszerek eltéréseiből folyó érdekekkel. 2. Az alkotók sajátos érdekei Általános megjegyzések 49. A kreatív tevékenységnek, illetőleg eredményének nem az iparjogvédelem egész területén van jelentősége. Magától értetődik, hogy a műszaki alkotások (találmányok, újítások) oltalmát szolgáló intézmények kialakításánál, a tág értelemben vett találmányi jog területén az alkotó ember szerepe kiemelkedő. Hasonló a jelentősége a formatervezői tevékenységben, aminek eredményét alapvetően az ipari (ízlés) miritára vonatkozó szabályozás hivatott oltalmazni. (Az árujelzőkre vonatkozó jogintézmények vonatkozásában az alkotó tevékenységnek nincs vagy csak igen közvetett a szerepe, pl. akként, hogy bizonyos földrajzi jelzések hatékony jogi oltalma az adott területen tevékenykedő, speciális szakmai ismeretekkel bíró egyének csoportjának sajátos érdekeit is alkalmas tükrözni.) Az alkotó ember nyilvánvaló érdeke, hogy átlagot meghaladó, a haladást szolgáló tevékenységét a társadalom megfelelően elismerje. A társadalmi tekintélyt, az erkölcsi elismerést a jogi szabályozás a legmegfelelőbben a személyhez fűződő, személyiségi jellegű jogosultságok kiépítésével képes kifejezésre juttatni. A műszaki alkotásokhoz fűződő személyiségi érdekek jogi honorálása az iparjogvédelem tételes szabályozását megalapozó elméleti koncepciókban viszonylag szerényen és késve, következetlenül és súlyának kevéssé megfelelő mértékben kapott helyet. Különösen a műszaki alkotásokhoz fűződő vagyoni aspektusokra koncentráló, azokat túlhangsúlyozó tulajdoni elméletek, ideértve ennek finomodott változatát, az immateriális javak teóriáját is, mellőzték vagy legalábbis szorították háttérbe a személyi jellegű érdekeket. A személyes elem súlyát, jelentőségét a legkövetkezetesebben a szocialista elmélet tárta fel,144 olykor — a gazdasági* vonzatok rovására — túl is hangsúlyozta. A tételes jogi megoldásokat illetően is a szocialista jogrendszerekben találjuk meg a leginkább az alkotó (feltaláló, újító, tervező) személyhez fűződő jogainak konzekvens és viszonylag részletes szabályozását, különösen az alkotói minőség elismeréséhez (droit de paternité) és a nyilvánosságra hozatal tekintetében történő döntéshez (droit de divulgation) való jogosultságok tekintetében. 144 így különösen Luby St.: Osobnomajetkové práva, Bratislava, 1968.; a hazai irodalomban cf. Világhy, op. cit. (24, 33. lj.). 68
