Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
A PCT-vel kapcsolatban rámutattam, hogy ott a nemzetközi együttműködés arra szorítkozik, hogy — megfelelően színvonalas információk nyújtásával — alapot nyújtson a döntésekhez, de nem érinti az egyes nemzeti szabadalmi normák érvényesülését. A Madridi Megállapodás által teremtett rendszer valóban ,.nemzetközi” szintű oltalom megszerzéséhez vezethet. Lehetőséget nyújt arra, hogy egyetlen bejelentés alapján az érdekelt valamennyi uniós tagország területére érvényes védjegyoltalmat nyerjen. Kiküszöbölve tehát a párhuzamos eljárások szükségességét, egyszerűbb és olcsóbb eljárási lehetőséget ad az oltalom megszerzésére. A nemzetközi védjegy hatálya azonos a tagország „nemzeti” védjegyével. (1986. március 21-én regisztrálták a félmilliomodik nemzetközi védjegyet!) A párhuzamosság, a „kettősfedelüség” esetleges ellentmondásainak feloldását szolgálja az az előírás, amely szerint, ha a nemzetközi védjegy tekintetében a bejelentőt az egyes uniós országokban korábban már nemzeti védjegy illette meg, ez utóbbi nemzetközivé konvertálódik. A Megállapodás egyes szabályai a nemzeti jogrendszerekhez való szükséges kötődést biztosítják. Ilyen nevezetesen, hogy a nemzetközi védjegy regisztrálására irányuló kérelem előfeltétele, hogy arra nézve a jogosult a származási országban már oltalmat szerezzen. A származási országban nyert oltalomhoz kötődés a nemzetközi oldalom első 5 évében érvényesül, az ezen az időn belül bekövetkező változások (pl. az oltalom megszűnése) kihatnak a nemzetközi védjegy sorsára is, ezt követően azonban függetlenedik az eredeti oltalomtól. A nemzetközi bejelentés hatálya elvileg automatikusan érvényesül a tagországok tekintetében, amennyiben azonban valamely ország fenntartással élt (a 3b,s cikk ad erre lehetőséget), rá nézve az oltalom hatálya csak kifejezett kérelem — és rendszerint külön illeték lerovása — esetén terjed ki. Lehetőség van továbbá arra, hogy valamely tagország az oltalmat megtagadja, visszautasítsa. Erre csak akkor van lehetőség, ha a kért oltalom a hazai — a föegyezmény (PUE) rendelkezéseivel összhangban levő és az egyenlő elbánás elvét is tükröző — feltételeknek nem felel meg. A visszautasításra az adott ország hatóságainak egy éven belül van joga és ebben az esetben az érdekelt számára biztosítani kell a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket is. A nemzetközi védjegy oltalmi ideje 20 év, ami ismételten meghosszabbitható. Szabályokat tartalmaz a megállapodás a nemzetközi védjegy átruházását illetően is. Lényegében a Madridi Megállapodás továbbfejlesztésének tekintendő az 1973- ban Bécsben kötött Védjegy Lajstromozási Szerződés (Trademark Registration Treaty, TRT). A Szerződést — bár 1980-ban hatályba lépett — eddig mindössze 5 ország ratifikálta. A TRT alapkoncepciója lényegében azonos a Madridi megállapodáséval. Ehhez képest egyetlen bejelentéssel nemzetközi jellegű, valamennyi tagország tekintetében hatályos, azok nemzeti védjegyével azonos érvényű védjegyoltalom nyerhető. Tehát mindazok az előnyök, amelyekre a Madridi Megállapodással kapcsolatban fentebb utaltam, a TRT vonatkozásában is érvényesülnek. 44
