Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
Az eltérések elsősorban a származási országban szerzett oltalomhoz kötődés tekintetében jelentkeznek. A TRT rendszere nem kívánja meg előfeltételként, hogy a nemzetközi oltalomra bejelentett védjegy a származási országban már oltalmat nyerjen. Hasonlójellegű eltérés az is, hogy a TRT szerinti nemzetközi védjegy már eleve függetlenedik a nemzeti oltalmaktól, tehát a származási országban nyert oltalom sorsa nem befolyásolja a nemzetközi védjegyét. További eltérés — figyelemmel arra, hogy vannak jogrendszerek, amelyek a védjegyoltalmat nem a regisztráláshoz, hanem a tényleges használathoz kötik —, hogy a TRT a tényleges használat megvalósítására hároméves türelmi időt ad, a türelmi időn belül nem utasítható el az oltalom a tényleges használat hiányára alapítva. Az egyes országok egyébként — hasonlóan a Madridi Megállapodás megoldásához —jogosultak az elismerés elutasítására 15 hónapon (az ún. tanúsító védjegyek esetén 18 hónapon) belül. A TRT szerinti 10 éves oltalmi idő ugyancsak ismételten meghosszabítható, az erre irányuló eljárás azonban lényegesen egyszerűbb, egyszerűen azzal a „ráutaló magatartás”-sal eszközölhető, hogy a jogosult a nemzetközi lajstromozás minden tizedik évfordulóján befizeti a megújítási díjat. A TRT eddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, másrészt a Madridi Unió létszámnövekedése is stagnál. Ezért felmerült egy új, univerzális jellegű megállapodás létrehozásának indokoltsága. Ennek érdekében ismételt szakértői tanácskozásra került sor, aminek alapját a WIPO főigazgatójának Memoranduma képezte. A tanácskozáson megvitatott főbb kérdések: a védjegyfüggőség és a központi „támadás” (felszólalás) lehetősége; közvetlen vagy közvetett bejelentés; a kifogásolás időtartama; az univerzális és regionális védjegy „illeszkedése”. A tanácskozás során eddig a többségi álláspont a Madridi Unió bizonyos korszerűsítését szorgalmazta egy új rendszer kialakításával szemben.90 30. Ismeretes, hogy mind a PUE előírásai, mind az erre épülő nemzeti jogrendszerek — nem kis mértékben a fogyasztók érdekében — tilalmazzák, illetőleg erősen korlátozzák az országokra, hatóságokra, nemzetközi szervezetekre utaló, azok emblémáit, zászlóit stb. védjegyként vagy védjegyelemként történő felhasználását. Ezért ebben a körben kell megemlítenünk a nemzetközi iparjogvédelmi rendszer „újszülöttjét”, az 1981. évi Nairobi Szerződést, amely az olimpiai jelvény oltalmát célozza.91 90 Bognár Iné: Újabb tervek a védjegyek nemzetközi oltalma érdekében, SZK 1985/5.; ead. A nemzetközi védjegyoltalmi rendszer bővítésére irányuló törekvések, MIÉ Közleményei, 28; Bognár Iné—Szigeti É.: Szakértői tanácskozás a védjegyek nemzetközi lajtsromozási rendszerének fejlesztéséről, SZK 1986/5. A WIPO-Memorandumot (WIPO-Dok. IRM/CE/III/2) Id. Prop. ind. 1986/3. a szakértői tanácskozás harmadik (1986. nov.) ülésének eredményeit a Prop. ind. 1987/2. számában. 91 Nem kis szerepet játszik ebben a NOB „anyagi érdekeltsége" sem. Az olimpiai emblémák felhasználásának engedélyezésétől nyilván nem kíván továbbra sem elzárkózni, csak annak hasznából fog — nem lebecsülhető mértékben — részesedni. A megállapodásról részletesen L. Baeumer: Der Vertrag von Nairobi über den Schutz des Olympischen Symbols, GRUR Int. 1983/6—7. Az egyezményt eddig 17 állam ratifikálta.. 45
