Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
22. Úgy tűnik, ez a kör — elsősorban a tudományos-műszaki alkotások vonatkozásában — még szélesíthető, illetőleg szélesítendő. Még az elvi deklaráció szintjén sem említi a PUE pl. a felfedezéseket, a know-how-t, az újításokat. A felfedezéseket néhány szocialista ország jogrendszere speciális, intézményes jogi oltalomban részesíti, sőt a felfedezések nemzetközi lajstromozásáról nemzetközi egyezmény is született.66 A felfedezések — mint a gyakorlatban közvetlenül nem hasznosítható tudományos felismerések — jellege nem teszi egyértelműen eldönthetővé, a szellemi alkotások melyik nagy területéhez kapcsoljuk, így sok érv szól a szerzői jogi minősítés mellett is, mégis — figyelemmel a (természettudományos) felfedezések és a rájuk épülő találmányok szoros kapcsolatára, a speciális oltalmat ismerő jogrendszerek megoldási modelljére — erősen védhető az az álláspont, amely a felfedezések oltalmát szolgáló jogintézményeket az iparjogvédelem területére helyezi, s ehhez képest kívánatosnak ítéli ennek a PUE-ben való tükrözését is. A szocialista jogrendszerek jellegzetessége, hogy a rutinmegoldásokat meghaladó* de a találmányi szintet el nem érő megoldásokat, az újításokéit sajátos jogi oltalomban részesíti, bár nem példa nélküli, hogy más jogrendszerek is szabályozzák (s még inkább — szabályozás nélkül — alkalmazzák67) az újításokat. Az újítások gyakorlati fontossága, illetőleg azok szabályozásának polgári jogi jellege erősítésének indokoltsága kívánatossá teszi, hogy az újításokat következetesen építsük be az iparjogvédelem intézményrendszerébe, s ez PUE szinten is honorálást érdemel. (Megjegyzendő, hogy a gyakorlat tükrözi is ezt a szélesebb megközelítésű koncepciót. Elegendő utalni itt a WIPO által kidolgozott minta-jogszabályokra, amelyek rendelkezéseket tartalmaznak az újításokra is.) Nehezebb kérdés a know-how oltalma. A know-how definíciója és jogi oltalmának lehetősége és jellege tekintetében folyó — és lezártnak aligha tekinthető — viták arról tanúskodnak, hogy ebben a vonatkozásban kikristályosodott koncepciókról, egyértelmű jogi minősítésről még nem beszélhetünk. A know-how gyakorlati jelentősége, növekvő gazdasági szerepe egyrészről, másrészről szoros kapcsolata a műszaki alkotások más fajtáival, különösen a találmányokkal (újítások tekintetében bizonyos átfedésről is beszélhetünk) amellett voksol, hogy a know-how-t is az iparjogvédelem területére sorolandó intézménynek tekintsük. Nem elképzelhetetlen olyan — absztrakt — megfogalmazás, amely alkalmas a know-how-t is a PUE rendszerébe iktatni.68 66 A tudományos felfedezések nemzetközi lajstromozásáról szóló 1978. évi genfi szerződés. 67 L. Reissinger: Az üzemi újítási rendszer az 1972-es üzemi alkotmánytörvény életbelépése után, MIÉ Közleményei, 13.; O. Röpke: Der Arbeitnehmer als Erfinder, Stuttgart, 1966.; Szilvay G.: Újítási tevékenység Svájcban, UL 1982/8. 68 Ehhez előnyös modellt szolgáltathat pl. a magyar jogalkotó által a Ptk reformja során (86.§ /3//4/ bek.) alkalmazott megoldás. Értékelésére ld. A. Troller: Néhány megjegyzés a magyar Ptk-ban szereplő, a gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek oltalmáról szóló rendelkezésekhez, A1PPI—MIÉ konferencia (Budapest, 1979 szept. 10—14.) anyaga. 36
