Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
relatív gátló ok, azaz csak hasonló áruk tekintetében érvényesül, hazánkban pl. abszolút jellegű, tehát bármely árufajta tekintetében gátló ok. A fogyasztó érdeke nyilván az utóbbi gyakorlatot indokolja. Meg kell jegyezni, hogy helyeslendő az a szabályozás, illetőleg gyakorlat, amely az összetéveszthetőséget mint gátló okot objektíve, önmagában, pontosabban a fogyasztó szempontjából vizsgálja, és irrelevánsnak tekinti, hogy a korábbi védjegy jogosultja tiltakozik-e a jelzés használata ellen vagy ahhoz éppen hozzá is járul.494 A fogyasztó információs érdekei azt diktálják, hogy ne csak az áru individuális eredetére vonatkozó tévedésektől óvjuk, hanem általában minden olyan jelzéstől, amely őt bármely lényeges mozzanat tekintetében félrevezetheti. Elvileg minden jogrendszer tilalmazza a hamis és félrevezető jelzések védjegyként történő oltalmazását. Félrevezető lehet a jelzés az áru minősége, rendeltetése stb. tekintetében, de gyakorlatilag a legnagyobb szerepe a — tágabb értelemben vett — eredetre nézve történő félrevezetésnek, különösen az áru külföldi eredetére történő félrevezető utalásnak van. (Megtévesztést eredményezhet az olyan jelzés is, amely valamely állami jelzést, címert, hatósági jelet stb. tartalmaz, ez ugyanis a fogyasztóban azt a képzetet keltheti, mintha az állam, a hatóság mintegy garantálná a jelzett áru kvalitásait. Ezért a fogyasztók érdekét is szolgálja a PUE 6,er cikkére épülő előírás, amely tilalmazza az ilyen jelzések védjegyként vagy annak részeként történő oltalmát.) A félrevezetés lehet közvetlen és közvetett (pl. egyszerűen idegen hangzású név alkalmazása), s e vonatkozásban az egyes jogrendszerekben eltérő szigorúságú gyakorlatot találunk. A fogyasztói érdek itt is a szigorúbb gyakorlat mellett szól. Elsősorban a versenytársak érdeke, de a fogyasztóké is, hogy ne legyenek üres, defenzív védjegyek. Ezért fogyasztói érdek is a használati kötelezettség előírása, s annak megfelelő szankcionálása, nevezetesen a védjegy törlése. Kívánatos, hogy a tényleges — és ne csak jelképes — használatot írják elő, s e kötelezettség teljesítését — természetesen aktorátust biztosítva a versenytársaknak, sőt a fogyasztóknak is — hivatalból vizsgálják. Itt jegyzendő meg, hogy néhány jogrendszer bizonyos áruk kötelező védjegyeztetését is előírja, ami ugyancsak a fogyasztó információs érdekeit szolgálja, de erre inkább a kötelező hatósági jelzések rendszere hivatott. A védjegy az áru és a gyártó (forgalmazó) vállalat közötti kapcsolatra utal. Alapvető érdek, hogy e kapcsolatot illetően a fogyasztó korrekt tájékoztatással rendelkezzék. Ez az érdek tükröződik azokban a szabályokban, amelyek a védjegyátruházást csak a vállalattal (vagy annak részével) teszik lehetővé, vagy ha — amint az újabb kodifikációk, a magyar is, szabályozzák — a védjegyet önállóan is forgalomképesnek minősítik, ebben az esetben (akárcsak a védjegylicencia esetén) érvénytelenségi szankcióval sújtják a fogyasztó megtévesztésének veszélyével járó átruházást. Szükség esetén kívánatos pl. kötelező kiegészítő jelzések előírása. Nem ritka, hogy azonos vagy hasonló áruk egyidejűleg más-más 494 így pl- a Legfelsőbb Bíróság Pkf. III. 20.800/1971. sz. ítélete. 188
