Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
érdekeiket veszélyeztető gyakorlat folytatására, egyoldalú előnyök nyújtására. (Más kérdés, hogy adott esetben, távlati, közvetett előnyöket — pl. piacra betörés, kooperációs bázis kialakítása — is szem előtt tartó vállalati stratégia megalapozhatja bizonyos kedvezmények nyújtását.480) Tulajdonképpen a szocialista országokban sem realizálható könnyen egy ilyen koncepció. Az állami segélypolitika, politikai szempontból helyeselt preferencia transzponálása vállalati síkra sajátos módszerek alkalmazását igényli, pl. az ingyenesen vagy kedvezményes feltételek mellett adott technológiai segítséget állami, költségvetési forrásokból kell kompenzálni. A fentiekre hivatkozással számosán úgy vélik, az egyenlő elbánás elvét továbbra is fenn kell tartani. A különböző kedvezmények nyújtását kétoldalú megállapodások csatornájába kívánatos terelni, az univerzális szintű intézményrendszerben az elismerést. (Ilyen jellegű javaslatok a PUE aktuális revíziója során megfogalmazásra is kerültek.) Belső felhasználás v/s import 128. Ugyancsak megfigyelhető tendencia a nemzeti ipar erősítését szolgáló az a törekvés, amely az oltalmazott megoldások hazai erőforrások bevonásával történő gyakorlatbavételét szorgalmazza. Ehhez képest nem tekinti kielégítő hasznosításnak, ha az oltalom jogosultja a találmányt megtestesítő (vagy az oltalmazott megjelölést viselő) terméket az oltalom székhelyországába importálja, de nem az adott ország területén állítja elő. Ez a törekvés, amely egyes országok kodifikációjában is tükröződik, kétségtelenül ellentétes a PUE-ben rögzített hagyományos elvekkel. Ennek a törekvésnek — amint ezt a II. fejezetben részletesebben bemutattam — bizonyos előzetes eredményei a PUE revíziója során megmutatkoznak. Itt elvontabban kísérlem meg az érvek-ellenérvek ütköztetését. A hazai ipar, a technika fejlesztése kétségtelenül azt diktálja, hogy „teljes értékű” hasznosításnak a találmányok olyan gyakorlatbavételét minősítsük, amely egyben a hazai bázis fejlesztését is szolgálja, tehát pl. az oltalom jogosultja termelőbázist létesít az adott országban, ott alkalmazva és képezve a hazai munkaerőt, közös vállalatokat létesít, licenciaszerződéssel adja át a hazai vállalatoknak a megfelelő ismereteket stb. Ezek kétségtelenül igen méltánylandó és nyomós érdekek. Vajon minden esetben megvalósíthatók-e? 480 Ld. a MIE-AIPPI i982. szeptemberi „Iparjogvédelem és gazdasági hatékonyság” témakörben rendezett nemzetközi konferenciájának anyagát, különösen A. M. Lignac: Technológiatranszfer és iparjogvédelem" c. előadását és a hozzá kapcsolódó vitát. 182
