Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
sajátos érdekeit, szorosabb együttműködési lehetőségeit bontják ki, rögzítik részletesebb szabályozással. A következőkben vázlatos áttekintést adok az iparjogvédelem területén megfigyelhető regionális integrációs törekvésekről, viszonylag részletesebben a Közös Piac és a KGST445 keretében folyó iparjogvédelmi integrációról. c) Regionális iparjogvédelmi megállapodások 111. Közelálló gazdasági struktúrák, földrajzi közelség és hagyományos kapcsolatok vezették 1967-ben a skandináv országokat (Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország) ahhoz, hogy egységes szövegű szabadalmi törvényeket fogadtak el. A Nord-patent-nek nevezett megállapodás PUE-konform, szorosabb anyagi jogi egységesítésre irányult. A gyakorlat azt bizonyította, hogy „sí duó faciunt idem, saepe non est idem”.446 A Nordpatent-szisztéma gazdag kibontakozásának azonban inkább az volt az akadálya, hogy az Európai Szabadalmi Megállapodás előkészületei a jogegységesítést a szélesebb körű, nyugat-európai integráció irányába tolva, praktikusan kiüresítették a szűkebb körű integrációt. Hasonló lett a sorsa (vagy inkább lehet a sorsa) a Benelux államok közös m//'eg>jogának. Egyelőre azonban az 1971-ben kötött (1975-ben revideált) közös védjegyjog hatályos. A megállapodás nem csupán anyagi jogi egységesítést hozott létre, hanem a védjegyek regionális oltalmát is.447 Hasonló megállapodás született a Benelux államok között 1970-ben az ipari minták tekintetében is. Természetesen ezek a megállapodások is tiszteletben tartják a PUE rendelkezéseit. 112. A latin-amerikai regionális iparjogvédelmi integrációk jellegzetesen PUE-n kívüli, sőt bizonyos mértékig PUE-ellenes integrációknak minősülnek. Idesorolhatók az ún. pánamerikai uniók. Ezek közül a legfontosabb az 1910. évi Buenos Aires-i megállapodás (14 tagja között a latin-amerikai országokon kívül megtaláljuk az USA-t is).448 A megállapodás a szabadalmakra és az ipari mintákra vonatkozik, ennyiben szükebb a köre, mint a Párizsi Unióé, másrészt tágabb 445 Meg kell itt jegyezni, hogy a „regionális” jelző az itt tárgyalt megállapodások, uniók nem valamennyi vonatkozásában pontos. A nemzetközi jog regionálisnak csak az olyan országcsoportokat, illetőleg kapcsolataikat minősíti, amelyek földrajzilag érintkeznek. Az iparjogvédelmi szükebb uniók egy részét tehát pontosabb a „partikuláris” jelzővel jelölni (pl. a Buenos Aires-i megállapodást vagy éppen a KGST-t). 446 Karczag Gy.: Az északi országok szabadalmi törvényei az EPC és a PCT után, MIÉ közleményei. 18.; M. Jacobsson: Le droit des brevets dans les pays nordiques, Prop. ind. 1985/7—8. 447 A. Braun: L’oeuvrede la Cour de justice Benelux dans l’interprétation de la Loi uniforme sur les marques. Prop. ind. 1981/2. 448 Tagjai Bolívia, Brazília, Costa Rica, Dominika, Equador, Guatemala, Haiti, Honduras, Kuba, Nicaragua, Panama, Paraguay, USA, Uruguay, akik közül — részben azt követően — PUE-tagok is Brazília, Haiti, Kuba, USA és Uruguay. 167
