Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
annyiban, hogy a szabadalmazhatóság leglényegesebb materiális feltételeit is szabályozza. Egyébként sok szempontból a PUE előírásaival azonos — mondhatni PUE-pótló — szabályokat rögzít, mint az egyenlő elbánás elvét vagy az uniós elsőbbség érvényesülését. A másik két — szőkébb körű — megállapodás, az 1889. évi montevideói és az 1911. évi caracasi449 tulajdonképpen a szabadalmak honosítási lehetőségét teremtik meg, egy-, illetőleg kétévi időkedvezményt biztosítva. Összhangban a Buenos Aires-i megállapodással, rögzítik a szabadalmazhatóság lényeges feltételeit, és rögzítik a feltalálók jogait is. A hivatkozott uniók korántsem olyan aktívan tevékenykednek, mint a PUE, s részben „előjátékai” az alább érintendő újabb regionális megállapodásoknak. Viszonylag régi múltra tekinthetnek vissza a Közép-amerikai Gazdasági Integráció törekvései. Az 1960-ban alakult integrációs közösség (Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador, 1962-ben csatlakozott Costa Rica) gazdasági együttműködésben is. Az 1968-ban kötött Közép-amerikai Iparjogvédelmi Egyezmény alapjában anyagi jogi egységesítésre irányult, egyelőre a védjegyek és a versenyjog (technológiaátadási szerződések feltételei és kontrollja) területét átfogva. A szabadalmi jogra is kiterjedő, átfogó egységesítésre egyelőre csak tervek átfogva. A szabadalmi jogra is kiterjedő, átfogó egységesítésre egyelőre csak tervek vannak450 (sokban hasonlítva az alább érintendő cartagenai megállapodásból született szabályokhoz). Ugyancsak PUE-n kívüli regionális közösséget alkot az Andok csoportja (Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia, Peru; 1973-ban csatlakozott Venezuela, 1976- ban Chile kilépett). A csoport „közös piac”-át megalapító 1969. évi cartagenai megállapodás 27. cikke már előirányozta az iparjogvédelmi integrációt. Az 1970. évi 24., az 1974. évi 84. és különösen a 85. sz. határozatok alapján átfogó és egységes anyagi jog jött létre a tagországokban az iparjogvédelem majdnem teljes spektrumára nézve.451 (Szervezeti egységesítés csak a távlati célok között szerepel.) Lényeges rendelkezései — többek között — a következők: sajátos, rövidebb (6 hónapos) elsőbbséget írnak elő; csak 5 év a szabadalom oltalmi ideje, további 5 évre csak akkor hosszabbítható meg, ha a hasznosítást, kihasználást igazolják; a szabadalmas (ugyanez áll a védjegyjogosultra is) nem korlátozhatja az importot; erőteljes szankciókkal sújtják a használati kötelezettség megsértését, a kényszerlicencián kívül az oltalom megvonásával is. (Ezek némelyike is a PUE-vel való szinkron hiányára utal.) Bár az integráció eddigi eredményeinek átfogó értékelésére még feltehetően rövid az idő, a tapasztalatok a külföldi bejelentések radikális csökkenését mutatják. 449 A montevideói megállapodás tagjai: Argentína, Bolivia, Paraguay, Peru és Uruguay, a caracasié Bolívia, Equador, Kolumbia, Peru és Venezuela. *s0Aracama Zorraquin, op. cit. (263. lj.) 451 Részletesen Aracama Zorraquin, op. cit. (263. lj.), továbbá P. Schwaiger: Entwicklung und aktuelle Probleme des gemeinsamen Patentrechts im Andenpakt, GRUR Int. 1982/1. 168
