Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
Az univerzális jellegű iparjogvédelmi kooperáció terén elsősorban a jogtechnikaieljárási együttműködési formáknak van nagyobb esélyük, s itt is jelentkeznek a kézzelfogható eredmények. Ilyenek pl. az egységes osztályozást bevezető Strasbourgs nizzai, locamói, bécsi megállapodások, a mikroorganizmusok letétbe helyezésével kapcsolatos budapesti megállapodás, s különösen a PCT, mind az alakiságok egységesítése, mind az eljárások megkönnyítése tekintetében. Ide sorolhatók az INPADOC, ICIREPAT által fémjelzett dokumentációs-információs együttműködés formái is. Az anyagi jogok közelítése terén alapjában a PUE ún. minimumszabályaira hivatkozhatunk, nevezetesen a tranziteszközökre, a kényszerengedélyre, közismert védjegyek oltalmára stb. vonatkozó előírásokra. Nemzetközi oltalom megszerzésének lehetőségét biztosítja univerzális jelleggel védjegyek tekintetében a madridi, ipari minták vonatkozásában a hágai, eredetmegjelölések tekintetében a lisszaboni megállapodás. Bizonyos értelemben idesorolható az UPOV és a felfedezések vonatkozásában a genfi megállapodás is. b) A regionális megállapodások általános jellemzése 110. Igen erőteljes tendencia napjainkban a regionális jellegű iparjogvédelmi együttműködés kibontakozása. Ennek több mozgatórugója is kitapintható. Általános jelleggel leszögezhetjük, hogy az iparjogvédelmi regionális együttműködés rendszerint nem önállóan jelentkezik, hanem bizonyos országok közötti szorosabb gazdasági integráció „felépítményeként”. A gazdasági téren való szorosabb együttműködés szükségképpen a jogi eszköztár egységesítését, erős közelítését is igényli. Az ilyen jogegységesítési törekvéseknek jellegzetes területe az iparjogvédelem. A regionális iparjogvédelmi együttműködés során eltérő intenzitású kapcsolatok születnek. Amint arra az előző pontban utaltam, az intenzitás fokozatai az eljárási, esetleg anyagi jogi egységesítéstől egészen a szervezeti, „szupranacionális” intézmény- és normarendszerig húzódhatnak. Az egyes regionális megállapodások jellemzésénél az egységesítés intenzitásának fokozatai fontos kritériumként szolgálnak. Azon az alapon is megkülönböztethetjük az egyes regionális csoportosulásokat, hogy milyen „viszonyban” állnak a PUE-\e 1. Már a II. fejezetben utaltam arra, hogy nem jelentéktelen — főként fejlődő — országok nem tagjai a PUE-nek, mert bizonyos elveit nemzeti érdekeikkel ellentétesnek minősítik. Ezért egyes regionális iparjogvédelmi együttműködések funkciója részben a sajátos közös elvek és normák kifejezésre juttatása, részben a PUE által biztosított együttműködési keretek „pótlása”. Ismét más regionális együttműködések a PUE keretében, PUE-konform jelleggel épülnek ki. Alkalmazkodva a PUE általános előírásaihoz, az integrációs közösség 166
