Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
termékekre nézve, a know-how használatától történő eltiltás a szerződés lejárta után. A csoportos kivételek alá nem eső, illetőleg a feltétlenül tilalmazott feltételek körén kívüleső feltételek esetén természetesen változatlanul kérhető felmentés a tervezett szerződés megkötése előtt. A jelenlegi — ingadozó — gyakorlattal kapcsolatban éppúgy, mint a Tervezet koncepciójára nézve bírálatok, aggályok kapnak hangot. Úgy tűnik, az iparjogvédelem intézményrendszere és a Közös Piac szabad versenypárti törekvései közötti konfliktusok még korántsem nyertek egyértelmű és megnyugtató megoldást. 108. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy az iparjogvédelem területére eső szerződésfajták gyakorlata dinamikusan fejlődik, bizonyos szerződési feltételek tekintetében azonban a szűkítés tendenciája is kétségtelenül megfigyelhető. 5. A regionalitás előretörése a) Az iparjogvédelmi együttműködés jellegzetes területei 109. Amint ezt a II. fejezet áttekinteni törekedett, a nemzetközi iparjogvédelmi kooperáció különböző jellegű, szintű formákban realizálódik. Az ott nyújtott áttekintés elsősorban az iparjogvédelem egyes részterületei (műszaki alkotások, árujelzők, versenyjog) alapján csoportosította az együttműködés intézményrendszerét. Itt most más megközelítést alkalmazva, az együttműködés szintjére, intenzitására építő csoportosításban tárgyalom az aktuális tendenciákat, illetőleg eredményeket.444 Az együttműködés „alsó” szintjének tekinthetők azok az együttműködési formák, amelyek eljárási-jogtechnikai vonzatúak. Ide tartoznak az olyan megállapodások, amelyek a bejelentések alakiságainak egységesítését célozzák, amelyek egységes osztályozás bevezetésével könnyítik meg a vizsgálatot és elbírálást, amelyek az eljárás-kutatás-vizsgálat terén teszik egyszerűbbé, könnyebbé, ezzel egységesebbé is az oltalmak megszerzését. Ide sorolhatók az információdokumentáció terére eső különböző kooperációs lehetőségek is. Magasabb rendű együttműködésnek minősíthetőek azok a variánsok, amelyek az anyagi jog egységesítése, közelítése irányában hatnak. Végül az együttműködés ideális „csúcsának” tekinthetjük az olyan intézményeket, amelyek valódi nemzetközi oltalmat eredményeznek, különösen akkor, ha az oltalom megszerzésének és „karbantartásának” szervezeti feltételeit is megteremtik. Ezekre részletesen Bobrovszky, op. cit. (45. lj.) 165
