Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
Számos kifogás éri a licenciadíj megállapításának mértékét és módjait. Ezzel kapcsolatban tilalmazni kívánják az olyan díjfizetési kötelezettséget, amely mögött nincs megfelelő tényleges hasznosítás vagy amely a licenciavevőt az oltalom lejárta után is terheli. Kifogás alá esik az olyan feltétel, amely a licenciaadónak minőség-ellenőrzési jogot biztosít vagy őt a licenciaadóra történő utalásra, védjegye használatára kötelezi. Általános előírásként kívánják a fejlődő országok bevezetni a legnagyobb kedvezmény elvét. Ez az jelentené, hogy a licenciaadónak később mással kötött szerződéseinek „kedvezőbb” feltételei automatikusan kiterjednének a korábbi licenciavevőre is. A kifogásolt szerződési gyakorlat, szerződési feltételek tekintetében emelt kifogások egy része valóban megalapozott, a gyakorlat tanúsága szerint valóban a licenciavevő gyengébb pozíciójának kihasználásából fakad, méltánytalan, egyoldalú korlátokat teremt számára. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a licenciamegállapodás — s ez általánosítható a technológiaátadásra irányuló szerződések más válfajaira is — tipikusan komplex tartalmú szerződés, s így egy-egy feltétel nem értékelhető elszigetelten. Joggal hívják fel pl. a figyelmet arra, hogy adott esetben éppen a licenciavevő érdekét szolgálhatja, ha a gyártáshoz mellőzhetetlen anyagok, berendezések hozzáférhetőségét maga a licenciaadó képes garantálni. Ha a licencia szerinti gyártásban a személyes know-how-nak kiemelkedő szerepe van, valóban indokolható, hogy a megfelelő kvalifikáltságú munkások kiképzéséről, irányításáról, ellenőrzéséről a licenciaadó szakemberei gondoskodjanak. Annak, hogy a hasznosítási engedélyt milyen területi, mennyiségi stb. korlátokkal adják meg, részben a szerződések alapjául szolgáló oltalmak territoriális jellegéből folyó indokai lehetnek, részben nyilván a licenciadij meghatározása szempontjából sem közömbös, hogy egyszerű, kizárólagos, belföldi használatra korlátozott vagy exportra is jogosító engedélyt adnak. Egyszóval a hasznosítási lehetőség terjedelme és a díj mértéke szoros összefüggésben értékelendő. (Hasonló meggondolások merülnek fel pl. az ugyancsak szorgalmazott kellék- és jogszavatosság tekintetében is. Mint joggal mondják, a garancia is áru, tehát a kívánt erősebb helytállás díjnövelő faktor.) A minőségellenőrzés jogának kikötése védjegylicencia esetén indokolt licenciaadói érdekre épül. A legnagyobb kedvezmény előírása ugyancsak aligha lehet általánosan érvényesítendő elv. Az adott szerződések komplex elemzése alapján sem könnyű eldönteni, melyik a kedvezőbb, illetőleg az egyik feltétel látszólag kedvezőbb megfogalmazása más hátrányokkal ellentételezhető. Vannak feltételek, pl. a kutatás-fejlesztés lehetőségének kizárása, a meg-nem-támadási klauzula, a tökéletesítések egyoldalú átadási kötelezettsége stb., amelyek — úgy tűnik — általános jelleggel tilalmazandók. A feltételek jó része azonban árnyalt megközelítést, eseti értékelési igényel, kevéssé indokolt ezek elvi és általános tilalmazása. ll 163
