Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
d) A know-how jogi oltalma 99. A know-how gyakorlati jelentősége, különösen a licencia-praxisban növekvő szerepe412 ellenére korántsem beszélhetünk egységesen elfogadott definíciójárói. Az ezzel kapcsolatos — mind hazai, mind nemzetközi síkon folyó — elméleti vitákban az ellentétes álláspontok különösen két kérdés körül csapnak össze. Az egyik ilyen vitatott kérdés, csupán „melléktermék”-e a know-how, azaz a találmányi szintet el nem érő, de a találmány gyakorlati hasznosítását előnyösen elősegítő apróbb fogásokat, műszaki megoldásokat kell-e know-how-nak tekinteni, vagy szélesebb kört fog át ez a kategória. A másik vitatott kérdés, hogy mennyiben szükségszerű fogalmi eleme a know-how-nak a titkosság. Mellőzve a számos definíciókísérlet részletes bemutatását,413 néhány jellegzetes koncepcióra utalok. Vannak mindenekelőtt rendkívül pragmatikus megközelítésű álláspontok, amelyek egyáltalán feleslegesnek ítélik a know-how definiálását. Különösen jellemző ez a common law rendszerekre, amelyek köztudottan amúgy sem definíciópártiak. Eseti bírósági döntésekben természetesen sor kerül állásfoglalásokra, ezekből azonban nehezen lehet egységes, absztrahált fogalomra következtetni. Ugyancsak általános jelenség, hogy szinte egyetlen jogrendszerben sem találkozunk a know-how legális definíciójával. Ezért a know-how fogalmát illetően elsősorban az elmélet, a jogirodalom kísérleteire kell támaszkodnunk. Illusztrációul íme néhány definíciókísérlet: A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által 1961-ben kimunkált meghatározás szerint „.. .az ipari know-how az alkalmazott műszaki ismereteket, módszereket és ipari célokat szolgáló eljárások gyakorlati megvalósításához vagy kivitelezéséhez szükséges adatokat jelenti ... A know-how-t titkos jellegűnek kell tekinteni, ha közönség számára hozzáférhető formában nincs közzétéve, és a vállalat, amely kidolgozta vagy törvényesen megszerezte, minden ésszerű lépést megtesz jogosulatlan továbbadása megakadályozására...” Az AIPPI Magyar Csoportja által kidolgozott meghatározás a következőképpen fogalmazza meg a know-how-t: „az ipari know-how az olyan, értéket képviselő, gyakorlatba vett vagy vehető műszaki tudás, tapasztalat, adat, módszer, illetőleg ezek összessége, amely kizárólag korlátozott szakmai körben, abból tovább nem terjedően ismeretes, és egészében sem másfajta iparjogvédelmi oltalom alatt nem áll, sem publikálva nincsen”. Világhy414 meghatározása szerint a know-how „.. .áruként 412 Lontai, op. cit. (6. lj.) p. 100 413 A vitás kérdések, definíciókísérletek (pl. Gazda, Dessemontet, Világhy, Eminescu, Fjodorov, Pálfalvi, Sebestyén, Szatmáry stb. álláspontja) részletesebb bemutatását ld. Lontai, op. cit. (6. lj.) pp. 101. et seq. Mégis külön kiemelést érdemel Gazda I.: Az ipari know-how, Budapest, 1969.; F. Dessemontet: Le savoir-faire industriel, Lausanne, 1974.; Y. Eminescu: Nyekotorüje szovremennüje problemü izobretatyelszkovo prava, in: Szocialiszticseszkoe goszudarsztvo, pravo i naucsno-tehnicseszkaja revoljucija (red. B. N. Topornyin), Moszkva, 1975.; cf. még a MIE-AIPPI 1973. szeptemberi nemzetközi konferenciájának, illetőleg a VIII. Nemzetközi összehasonlítójogi Kongresszusnak (Pescara, 1970.) anyagát. 414 Világhy, op. cit. (21. lj.) p. 116.
