Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
A hazai elméletben és gyakorlatban is ismételten vita bontakozott ki a termékszabadalom bevezetésének indokoltságát illetően, különösen az 1983. évi jogszabály-módosítás — előkészületei — kapcsán. Számosán bírálták a magyar jog „konzervatív” álláspontját, figyelemmel egyrészt a modern nemzetközi tendenciákra és az azok alapjául szolgáló elméleti és gyakorlati — fent hivatkozott — érvekre, másrészt gazdasági-gazdaságpolitikai szempontokra, úgy ítélve meg iparunk, ezen belül különösen a vegyipar (és kiemelten a gyógyszeripar) helyzetét, hogy a kétségtelenül szigorúbb versenyfeltételeket eredményező, egyúttal azonban biztonságosabb versenyhelyzetet biztosító termékoltalmi rendszer bevezetése távlatilag az ágazat fejlődésének érdekeit szolgálja.321 Nyilvánvaló, hogy egy ilyen irányú döntésnél a gazdaságpolitikai értékelés, nyomatékosan az érdekelt vállalatok, ágazat véleménye meghatározó szerepet játszik.322 Lényegében az érdekelt ágazat álláspontja vezetett ahhoz a döntéshez, hogy szabadalmi jogunk a reform során is megmaradt hagyományos álláspontján, nem zárva ki mindamellett a koncepció távlati felülvizsgálatának és felülbírálatának lehetőségét. Meg kell végül jegyezni, hogy a termékszabadalom melletti jogalkotói döntés nem jelenti azt, hogy bizonyos részkérdésben nem merülhetnek fel gyakorlati problémák. Utalok ezzel kapcsolatban az ekvivalensek, az analóg megoldások sajátos problémáira, a közbenső anyagok oltalmazhatóságának kérdéseire stb.323 82. A gyógyszerek (és részben az élelmiszerek) előállítása során részben kémiai, részben fizikai (pl. keverés), részben biológiai (mikrobiológiai) eljárások kerülhetnek alkalmazásra. Erre a területre tehát egyrészt a később érintendő mikrobiológiai találmányok oltalmazhatósági problémáira vonatkozó fejtegetések, részben a fentiekben a vegyi termékek oltalmával kapcsolatos következtetések (is) irányadók. Gyógyszeren általában olyan keveréket értünk, „amely hatóanyagból és a hatás szempontjából közömbös, de annak eléréséhez szükséges egyéb anyagokból áll”.324 A gyógyszerek fontossága, „közérdekűsége” vitathatatlan. Ha áttekintjük a gyógyszerek szabadalmazhatóságával kapcsolatos szabályozási variánsokat, a különböző jogrendszerek eléggé tarka képet mutatnak. Vannak jogrendszerek (általában a termékoltalmat elismerők, de korántsem valamenynyiük), amelyek minden korlátozás nélkül szabadalmazhatónak minősítik a gyógyszereket. Más jogrendszerekben speciális szabadalomfajta (ún. gyógyszersza-321 Palágyi, op. cit.; Bohrovszky, op. cit. (19. lj); Sárándi I.: A tudományos-technikai forradalom és ajogtudomány, GJ1972/1—2.; Kende B.: Találmányokra vonatkozó jogszabályok továbbfejlesztésének lehetőségei, ÜL 1981/17. 322 így az 1877. évi német szabadalmi törvénybe a termékszabadalmat tiltó rendelkezés a Deutsche Chemische Gesellschaft kívánságára került be (id. Reimer, op. cit. p. 126), másrészt az AIPPI keretében kialakult hivatkozott (316. lj.) álláspontot elsősorban az ipar képviselői szorgalmazták (Troller, op. cit. 28. lj. p. 249.). 323 Assarson, op. cit.; A. Casalonga: Der Schultz allgemeiner Formeln in Chemie, GRUR Int. 1973/10.; V. Schmied-Kowarzik: Fragen der Äquivalenz bei Chemieerfindungen, GRUR 1980/5b. 324 Parragh G.-né—Zoltán B.: Újabb tendenciák a gyógyszertárgyú találmányok szabadalmazása területén, SZK 1975/1. 124
