Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

VI. A franchise szerződés jogi természete

gáltatás viszonya érintetlen marad, nem sérül, ha az eredetileg átadott franchise jogok helyére egy gazdaságilag hasznosítható új know-how lép.

Amennyiben a franchise-t a piacszerzési relációban úgy értelmezzük, mint meghatározott földrajzi területre adott licenciát, nyilvánvalóvá válik a franchise-átvevő helyzete. Önálló vállalkozó, de egyidejűleg vállalkozásának sikere attól függ, hogy a franchise-átadó milyen mértékben biztosítja a knowhow használati jogát. így a siker a franchise-átadóra támaszkodó szervezeti- és értékesítési rendszer felhasználásán múlik. Ebből, a franchise-átvevő mint önálló vállalkozó és mint a franchise-átadó licenciáját felhasználó kettős szerepe közötti feszültségből számos, a védjegyjogot érintő kérdés adódik. Nem szükségszerű, hogy minden franchise szerződéssel védjegyjogi licencia együtt jáijon, mindenesetre az esetek zömében, főleg a szolgáltatási franchising-nál gyakori.

A franchise-átvevőt saját jogon védjegyjogi igények az átadóval szemben nem illetik meg, hisz ő csak a védjegy felhasználására jogosult.

Elsősorban a termelési franchise keretében kerülhet sor olyan szabadalom védte termék előállítására, amelyet elsőként a franchise-átvevő hoz forgalomba. Ebben az esetben a franchise szerződéshez mind termék-, mind eljárási szabadalomnak társulnia kell.

A használati minták szabályozási formája a szabadaloméval hasonlítható össze. Mindkét esetben fennáll a jogkimerítés elve. Ez azt a kérdést veti fel, hogy a jogszerűen forgalmazott áru további felhasználója (vevője) tekintetében fennállnak-e a szabadalmas kizárólagos jogai, nevezetesen szükség van-e a további felhasználásához az ő engedélyére, és fennáll-e az ő díjigénye. Általános és helyes álláspont szerint a szabadal-56