Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
lapítani, hogy a franchise-átvevő kötelessége ezt titokban tartani, hisz az egyes elemek lényege, struktúrája, pontos öszszetétele nyilvánosan nem lehet ismert vagy könnyen hozzáférhető. A know-how fogalma által kifejezett tudás, amely a technikai know-how-ra is kiterjed, azon praktikus ismeretek összességét fejezi ki, amelyet nem szabadalmaztattak vagy amely szabadalmaztatása nem szükségszerű. Fontos a franchise szerződésnél, hogy ez a know-how a franchise-átadó tapasztalataira épüljön. Mindezek alapján nem kétséges, hogy az immateriális vagyoni jogok licenciája, amelyet a franchise-átadó működése és teljesítménye útján szerzett, a franchise szerződés szükségszerű elemeihez tartozik. Ezek az immateriális vagyoni jogok a legtágabb értelemben értelmezhetők, mint a franchise-átadó vállalkozásában megtestesülő ismeretek összessége. A franchise esetén megállapítható, hogy a használati jog tárgya a szellemi tulajdon, amely nem testi, hanem szellemi „áru”. Az ilyen, nem mindenki számára hozzáférhető szellemi tulajdon hasznosíthatóságának egyik előfeltétele a franchise szerződés megkötése és teljesítése, de csak akkor, ha a franchise-átvevő a rendszergazdától olyan szolgáltatásban részesül, amely harmadik személy számára hozzá nem férhető, és amelyben technikai ismeretek, ipari jogok, szerzői jogok vagy védjegy használatát lehetővé teszi, és ennek alapján részesítheti a franchise-átvevő a saját vállalkozásában kigazdálkodott nyereményből a franchise-átadót. A franchise így nem más, mint értékesítés elősegítése során létrejött gazdasági viszonyban megjelenő licencia. Egyik oldalról a használati jogok átadása megteremti azt a tényleges és jogi lehetőséget a franchise-átadó számára, hogy a franchise-átvevőt szolgáltatás teljesítésére kötelezze, a másik oldalról bekövetkezik az a jogi szükségszerűség, hogy 54
