Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
IV. A franchising jogi fejlődése
hogy ezek a törvények nem jelenthetnek újabb eszközt az állam számára, amelyeken keresztül a piaci mechanizmusokat befolyásolni tudja. Ezzel szemben a Harvard Egyetem azt a nézőpontot képviseli, hogy a gazdasági céloknak kell a versenypolitika iránymutatójául szolgálniuk. A kérdés csak az, hogy' ezen gazdasági célokat ki határozza meg, és hogy ezen gazdasági célok milyen mértékben befolyásolhatják a versenypolitikát Ugyanis az állam vagy' a privilegizált kisebb- ség kezébe nem adható olyan fegyver, amely a valóságos folyamatok ellen hat. Az USA Legfelsőbb Bíróságának 1911-ben a Standard Oil ügyben hozott ítélete megállapítja, hogy csak olyan korlátozások tilosak, amelyek „értelmetlen” következményeket váltanak ki a verseny területén. Értelmetlen következménynek a piaci mechanizmussal ellentétes eredményeket tekintették, így' a chicagói iskola elmélete vert gyökeret az USA törvényhozásában. így alakult ki ennek a szabálynak az alkalmazási területeként az, hogy minden esetben külön, a versenykorlátozások pozitív kihatásait kell megvizsgálni. A szakemberek ezt rule of reason-nek nevezik. A chicagóiak tanítása azonban a kontinens törvényhozásában irányadó szerepet nem játszhatott, ám az ebből levezetett rule of reason gondolat az EK verseny joga számára is mértékadó lett. így a franchise szerződések területét illetően az állásfoglalás már meg is született, az Európai Közösség Bírósága a rule of reason gondolatot vette át. Visszatérve a monopólium és a franchise kapcsolatára, azt lehet mondani, hogy az Európai Közösség és Magyarország is törvényi szinten megnyugtatóan rendezte ezt a kérdést. A Római Szerződés 86. §-a szerint a Közös Piaccal öszszeegyeztethetetlen és tilos a Közös Piacon vagy annak te33