Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Váli Zsuzsanna: Műtárgyvizsgálati eljárások a műtárgyhamisítások leleplezésének szolgálatában
amelyek a műtárgy alapos ismerete, előzetes művészettörténészi elemzése és restaurátori kutatása, vizsgálata, dokumentálása, valamint a feltételezett korra vagy alkotóra jellemző készítéstechnikai ismeretek nélkül helyesen nem válaszolhatók meg, sőt mi több, az előzetes ismeretek nélkül végzett műszeres vizsgálatok sok esetben megtévesztők vagy félremagyarázhatók lehetnek. Ahogyan a mintavétel, úgy a vizsgálatok sorrendje, az eredmények szukcesszív, egymásra épülő felhasználása vagy ennek ellenkezője is meghatározó a végkövetkeztetések helyessége szempontjából. A műszer csupán arról ad tájékoztatást, hogy mi az, amit vizsgálunk a segítségével. Arról viszont nem, hogy a minta reprezentatív, jellemző-e a megválaszolandó kérdést illetően, ahogy arról sem, hogy a mintavételi és mintaelőkészítési folyamat közben történtek-e hibák, indokolatlan beavatkozások, amelyek a további méréseket hiteltelenítik. A torinói lepel a kereszténység egyik legfontosabb ereklyéje. Régóta folyik tudományos körökben a vita arról, hogy eredeti-e, azaz valóban Krisztus halotti leple, vagy egy későbbi hamisítványról van-e szó. A kérdés megválaszolására 1988-ban, három különböző, igen elismert intézetben végeztek 04- es radiokarbon-datálást a textilből vett mintákon. Az eredmény azt mutatta, hogy a vizsgált minta minden bizonnyal a XIV. századból származik. A későbbi vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a mintát egy úgynevezett élbeszövési technikával készült, szinte láthatatlan javításból vették. A középkorban ezt a technikát ismerték és használták. Habár a műszeres vizsgálatok elvégzése és a belőlük származó eredmények helyesek a vizsgált mintára vonatkozóan, a tárgy egészére nézve mégsem tekinthetők reprezentatívnak.18 Egy kimutatandó jelenséghez vagy egy megválaszolandó kérdéshez az arra alkalmas vizsgálati eljárást kell használni. Bármilyen egyértelműnek tűnik is ez a követelmény, a gyakorlatban számos, fölöslegesen elvégzett vizsgálattal találkozhatunk. Az egyes műszerek teljesítőképességében is igen nagyok lehetnek az eltérések. Nem megfelelő paraméterekkel bíró műszerekkel a tárgyban vagy a mintában rejlő ismeretek nem nyerhetők ki. A röntgenfluoreszcens spektroszkópia (XRF) elemanalitikai eljárás. Hordozható változatában a készülék lehetővé teszi műtárgyak roncsolásmentes, mintavétel nélküli vizsgálatát. Bizonyos, homogén összetételű vagy szerkezetű anyagoknál - például bronztárgyaknál vagy kerámiáknál - kiválóan hasznosítható, azonban komplex, több rétegből és anyag keverékéből felépülő művek esetén, mint például a festmények, számos korláttal és hibalehetőséggel kell számolni. Egy átlagos, vászonra készült festmény esetében az egymáson lévő hordozó-, alapozó- és festékrétegek olyan vékonyak, hogy a röntgensugár a teljes keresztmetszeten áthatolhat. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a műtárgy különböző rétegeit felépítő anyagokban található elemeket méri egybe, hanem akár a műtárgy alatt lévő felület - például egy asztal - anyagát is bemérheti. Arról a készülék semmilyen információt nem ad, hogy a kémiai elemek melyik rétegben találhatók, vagy milyen kémiai összetételben fordulnak elő. Ilyen helyzetekben, a vizsgálati eredmények értelmezése érdekében, ki kell egészíteni a méréseket fototechnikai és fénymikroszkópos vizsgálatokkal, utóbbihoz azonban mintavétel szükséges. Ezen túlmenően problémát jelent, hogy a készülék alacsony rendszámú elemeket nem tud kimutatni, így nem kapunk semmilyen információt egy sor fontos összetevőről, mint például a modern festékekben található szerves színezékekről, amelyek akár egy hamisítvány felderítésében is szerepet játszhatnak. Festményeknél a módszer kvantitatív elemzésre sem alkalmas, mivel 96
