Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Váli Zsuzsanna: Műtárgyvizsgálati eljárások a műtárgyhamisítások leleplezésének szolgálatában
A szakértelemnek nincs jól definiált mércéje. Általános vélekedések szerint a szakértőnek birtokában kell lennie olyan tulajdonságoknak és olyan többlettudásnak, ami egy bizonyos részterületen kiemeli őt a jól képzett szakemberek köréből. Az e többlettudás ismérveként felsorakoztatott jellemzők között a teljesség igénye nélkül megemlíthető: a tapasztalat, tanúsítvány, társadalmi elismertség, tárgyi tudás, részvétel szakértőképzésen, differenciálási képesség; a döntések megbízhatósága nem mutathat ingadozást, egy szakértőtől elvárható, hogy következetesen helyesek és ellenőrizhetők legyenek az általa kibocsátott szakvélemények.9 Az egyes szempontok kapcsán azonban ellenérvek merülnek fel: a szakértőkre általában jellemző, hogy jelentős tapasztalatuk van, de csupán azért, mert valaki sok időt töltött el egy munkakörben, még nem válik szakértővé, hiszen a munka minőségére az eltelt idő hossza semmiféle garanciát nem ad; a tanúsítvány és kitüntetés valószínűsíti, de nem garantálja a szakértelmet: ha valaki egyszer megszerezte, az többnyire egy életre szól, akkor is, ha az illető időközben szakmai tévedést követ el, vagy a teljesítménye jelentősen romlik; nem mindig a legközismertebb szakember a legjobb, hiszen a társadalmi elismertség nem csupán a szakmai teljesítményen múlik. Szaktársai között sem mindig az a „népszerű”, aki a legtöbb tudással bír, sőt gyakori jelenség az úttörők, nagy tudásúak iránt megnyilvánuló irigység és féltékenység; a differenciálási képesség igen lényeges tulajdonság: a hasonló, de nem egyforma dolgok megkülönböztetésének a hamisítványok kiszűrésénél fokozott jelentősége van. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges szakértői tudás, elegendő lehet bizonyos esetekben csupán a jó megfigyelőképesség. A szakértelem elvárható része kellene hogy legyen a szakmai igényesség és alaposság. A jogi útra terelődő műtárgyhamisítások esetében nem csupán a hamisítót, hanem az autentikálást végző szakértőt is jogi felelősség terheli. A világszerte szaporodó jogesetek arra késztetik a szakértőket, hogy véleményüket megalapozottan, esetenként tudományos vizsgálatokkal alátámasztva adják közre. A műkereskedelem néhány szereplője már felismerte, hogy a forgalomba hozott hamisítványok rombolják a szakmai hírnevét. A hamisítványok felderítésére és a vásárlók bizalmának megerősítésére a Sotheby’s 2016-ban megvásárolt egy műtárgyvizsgálati laboratóriumot.10 Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a műtárgyak, hanem azok provenienciája, valamint a szak- és szakértői vélemények és adott esetben a vizsgálati eredmények (meg)hamisítására is sor kerülhet, és egyesek a vizsgálatok által közvetített hitelesség tekintélyét is kihasználhatják, ahogyan ez a feltételezés egy magyar származású, Kanadában élő szakértő nevével kapcsolatosan is felvetődött11, aki a műtárgyakon talált ujjlenyomatok vizsgálatát igyekszik meghonosítani mint eredetiségvizsgálati módszert. RÖVIDEN A HAMISÍTVÁNYOK FELDERÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES INTÉZMÉNYI HÁTTÉRRŐL EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Európában 1888-ban, Berlinben létesült az első múzeumi műtárgyvizsgálati laboratórium, majd továbbiak Bécsben, Londonban és Párizsban. Az 1930-as évekre Európában és Észak- Amerikában már viszonylag általánosan elérhetővé váltak a műtárgyvizsgálati eljárások.12 92
