Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Váli Zsuzsanna: Műtárgyvizsgálati eljárások a műtárgyhamisítások leleplezésének szolgálatában
Ehhez képest jelenleg Magyarországon egyetlen állami intézményben fenntartott, komplex műtárgyvizsgálati laboratórium sem működik még, amely ki tudná szolgálni mind a tudományos kutatás, mind a műtárgypiac autentikációs igényeit.13 Hazánkban még mindig elsősorban a művészettörténészek, műkritikusok stíluskritikára és provenienciakutatásra alapozott szakvéleménye határozza meg egy tárgy sorsát. Műtárgyvizsgálatok elenyésző számban történnek, nem született egységes vizsgálati protokoll, a vizsgálatok metodológiája nem mindig követhető nyomon, így a végeredmények nem ellenőrizhetők és nem is vethetők össze. Habár ilyen célra megfelelő, korszerű nagyműszeres géppark különböző intézményekben szétszórtan létezik, nincs egyetlen olyan intézmény, vagy egyetlen olyan aktív nagyműszert kezelő természettudós sem, aki kifejezetten képzőművészeti műtárgyak vizsgálatára szakosodott volna. Nem létezik olyan központi nyilvántartás, ahol az elvégzett - a műkincsállomány volumenéhez mérten kis mennyiségű, de létező - műtárgyvizsgálatok eredményét egy adatbázisba összegyűjtve kutatási célokra elérhetővé lehetne tenni, vagy ahol a vizsgálati eredmények szakmai felülbírálása megoldható lenne. Sem intézmény, sem szakember nincs erre a célra. Az adatbázis létrehozása és az adatok feldolgozása révén hatalmas előrelépés történhetne mind a magyarországi képzőművészet, az egyes életművek tudományos feldolgozottsága, mind a hamisítások lebuktatására szolgáló, eredeti művek vizsgálata révén felépíthető referenciaanyag létrehozásában. Az államilag fenntartott tudományos kutatóintézet(ek) révén esély nyílhatna a szakmai protokollt követő, egymásra épülő, komplex műtárgyvizsgálati eljárásokon alapuló, független és hiteles szakértői véleményezésre és a különböző intézményekben és különböző szakértők által készített vizsgálati eredmények felülbírálására, összehasonlítására.14 A MŰTÁRGYVIZSGÁLATI PROTOKOLL SZÜKSÉGESSÉGE A vizsgálati protokoll alapelve, hogy a vizsgálatokat érdemes egy jól meghatározott sorrendben elvégezni15, általában az egyszerűbb vizsgálatokkal kezdve és a bonyolultabb, eszköz- és műszerigényesebb eljárások irányába haladva. Azok a műtárgyvizsgálati eljárások, amelyek a tudományos kutatás céljait szolgálják, alkalmasak a kétes eredetiségű műtárgyak vizsgálatára is. A művészettörténészi elemzés után a restaurátori vizsgálatok elvégzése a következő lépés. A két szakma közös módszerekkel is dolgozik, ilyen például a festéstechnika vizsgálata. Azonban más megközelítéssel szemlélődik a művészettörténész és a restaurátor e tekintetben. A RESTAURÁTORI VIZSGÁLATOK VÁZLATOS BEMUTATÁSA Rendszerint azokban az esetekben születik mélyreható, fototechnikai, műszeres és analitikai vizsgálati eredményeket is tartalmazó, írott és képi anyaggal ellátott, az azonosítás szempontjából is megfelelő kutatási dokumentáció, ha a tárgy restaurálását tervezik. A restaurátori kutatási dokumentációnak mind formai, mind tartalmi szempontból meg kell felelnie bizonyos megkötéseknek, mint például a tárgynak és állapotának hiteles, visszakövethető, tényszerű feltárása, a vizsgálati körülmények, a használt műszerek és módszerek pontos dokumentálása stb. A képi anyaggal kapcsolatban is számos követelmény vetődik fel, ezek közül a szín- és 93
