Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Sajó István: Az anyagtudomány lehetőségei festmények eredetiségvizsgálatában
Pásztázó elektronmikroszkóp és energiadiszperzív röntgen-mikroanalízis (SEM-EDS): a minta felszíni morfológiájának az optikai mikroszkópnál nagyobb nagyítású vizsgálatára alkalmas. Használatával a minta elemösszetétele néhány mikrométeres (pm) fölbontásban meghatározható, az egyes elemek eloszlása akár térképezhető is. Megfelelő mintavételre és minta-előkészítésre szükség van, de a vizsgálható minták kis mérete tárgykímélő mintavételt tesz lehetővé. A vizsgálható tárgyak széles köre és a vizsgálati eredmények általános jellege miatt az egyik legfontosabb nagyműszeres vizsgálómódszer.3 Kézi röntgenfluoreszcens elemző (XRF): hordozható eszköz, az elemösszetétel meghatározására a mintafelületen pár pm mélységben és pár mm átmérőjű területen. A magnéziumnál alacsonyabb rendszámú elemeket nem érzékeli. Valódi roncsolásmentes eszköz, mintavételt nem igényel. Nem szállítható tárgyak (falképek, szobrok, épületek stb.) helyszíni vizsgálatára igen előnyös, gyakran szinte az egyetlen alkalmazható vizsgálóeszköz. Az általa meghatározott eredmények (elemösszetétel) többnyire számos kérdést nyitva hagynak, amelyek eldöntéséhez a vegyületek meghatározása szükséges.4 Röntgen-pordiffrakció (XRD): A vizsgált minták kristályos összetevőinek azonosítására használható. A méréshez néhány mg anyag elegendő - ami a mérési folyamatban nem változik, a mintát utána más vizsgálatok elvégzésére is lehet használni. Közvetlen kémiai (elemösszetétel) információt nem ad, de az azonosított anyagok kémiai összetétele (képlete) általában ismert, ebből az elemösszetételre is vissza lehet következtetni. Az azonosítás „ujjnyomat” jellegű, vagyis a mérési eredmények akkor értelmezhetők, ha az azonosítandó anyagokról már készült előtte referenciamérés és az egyezés alapján kiválasztható a mintában lévő. A vizsgálat igen általános, gyors választ ad számos kérdésre - és igen jól egészíti ki a kémiai összetételt szolgáltató (például XRF-/SEM-EDS-) vizsgálatokat.5 Infravörös és Raman-spektroszkópia: A kémiai szerkezetre érzékeny spektroszkópiai módszerek - szintén alacsony mintaigénnyel és „ujjnyomat” típusú azonosítással. További hasonlóság, hogy az adott mintatípust jól ismerő szakember és a megfelelő referencia-adatbázis is szükséges a mért spektrumok megbízható kiértékeléséhez. Hátrányuk a röntgendiffrakcióhoz képest, hogy a szervetlen vegyületekre még nem érhető el hasonlóan széles körű referenciaadatbázis. Szerves vegyületek azonosítását viszont célszerű ezek egyikével kezdeni. Előnyük, hogy nem csak kristályos anyagok kimutatására alkalmasak. Az utóbbi években hordozható (kézi) Raman-spektroszkópok is kerülnek forgalomba, amelyek a műtárgyak mintavétel nélküli, helyszíni vizsgálatát is lehetővé teszik. Számos további anyagvizsgálati módszer van, amelyeket szükség esetén be lehet vetni a műtárgyak vizsgálatára. Ezek közül néhány gyakrabban használtat még fölsorolunk a táblázatban, de még jó néhány olyan van, amely egy adott kérdés eldöntésére alkalmazható. Hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni, az a probléma jellegétől (mi a kérdés és mennyit ér meg a válasz) és a módszer (vizsgálóberendezés + szakértelem) elérhetőségétől függ. VIZSGÁLATI STRATÉGIÁK/PROTOKOLLOK A célszerű vizsgálati stratégiák műtárgytípusonként alapvetően eltérnek, így általános recept megadásával nincs értelme próbálkozni. Egy keleti szőnyeg eredetiségvizsgálata
