Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)

1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé

ÚTON A MODERN MAGYARORSZÁG FELÉ

Stróbl Alajos Mathiász János szobrát mintázza, 1918

Fogarason a hegyvidéki tartási körülményekből is fakadóan, sajátos arculatú, magyar lipicai típust alakítottak ki a fajtán belül. A méntelepekről kikerülő apaállatok javították a köztenyésztés állományát. A kiváló tulajdonságokkal rendelkező tenyészállatok importjával egyrészt megújították a köztenyésztést, másrészt megalapozták a magyar lótenyésztés és lovassport nemzetközi sikereit.

A növekvő városi népesség tej iránti fokozott keresletének kielégítésére különféle tejelő típusú szarvasmarhákat hoztak Nyugat-Európából (főleg Svájcból) Magyarországra. A munkabíró magyar és erdélyi szürke marhákat az 1880-as évektől kezdték kiszorítani a kétszer-háromszor jobban tejelő és gyorsabb súlygyarapodásra képes nyugati fajták, illetve az ezekkel keresztezett, később meghatározóvá váló pirostarka tehenek. Trianon után a szarvasmarha-állomány létszáma stagnált, viszont összetétele tovább javult: a hármas hasznosítású (tej, hús, igaerő) pirostarka fajta aránya 1938-ra 78,5%-ra nőtt, ezzel szemben a szürke marháé 11,5%-ra csökkent. Jelentős fejlődés történt a tejelésben is: az országos átlag mintegy 20%-kal nőtt. Javult a húshozam és az állomány igavonó képessége is. Országszerte ekkor terjedt el a szarvasmarhahizlalás a paraszti gazdaságokban.

A Magyar Királyi Állami Ménesbirtokok aranyérme az 1878. évi párizsi világkiállításon

31