Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
EGY HIVATÁS 120 ÉVE Jövőbe mutató volt, hogy az 1890-es évektől az I. világháborúig 15 000 kilométernyi új utat építettek a dualizmus kori Magyarország 74 500 kilométer hosszú úthálózatából. A településeket összekötő közutaknak azonban csak 4%-a volt kővel, aszfalttal vagy keramittal burkolva. A közúthálózatot a makadámutak (54%) és a földutak (42%) uralták. A települések úthálózata is elmaradott volt: a községek egyharmada nem rendelkezett burkolt úttal, és a nagyobb városokban is csak a fontosabb utakat burkolták le. A két világháború között főként bitumenes aszfalt-makadám utakat építettek, és mintegy 1100 kilométer hosszúságban betonburkolattal láttak el főútvonalakat. Korszerű műutat építettek például a fővárosból Szegedre és a Balaton felé. Ennek ellenére a közutak túlnyomó része egyszerű makadám- vagy földút maradt. A szolnoki Tisza-híd építése 1900-ban A közúti közlekedés szempontjából lényeges volt a Dunát, a Tiszát és azok mellékfolyóit átszelő, állandó hidak építése. A forgalom nagysága szempontjából a legjelentősebbek közé tartoztak a budapesti, a pozsonyi, a komáromi és az esztergomi Duna-hidak, illetve a szolnoki és a szegedi Tisza-hidak. Trianon után a hidak jelentős részét a határfolyókká lett folyóvizeken elbontották. Ennek politikai indíttatású intézkedésnek - lényegében máig ható - következményeként mesterségesen megnehezítették a gazdaságilag szervesen összetartozó kistájak kapcsolattartását. A közúthálózat korszerűsítése, mindenek előtt az autópálya-építés csak az 1970-es évektől kezdve gyorsult föl. Az áruszállítás súlypontja áthelyeződött a vasútról a közútra. Az országos úthálózat hossza napjainkban több mint 31 600 kilométer, amelyből mintegy 1270 kilométer minősül gyorsforgalmi útnak (autópályának és autóútnak). A rendszeres gőzhajózás a Duna magyarországi szakaszán 1831-ben indult el. Az I. világháború idejére már 338 gőzhajó és 1500 uszály végezte a folyami teherszállítást.
