Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
EGY HIVATÁS 120 ÉVE Hiába szűnt meg ugyanakkor a szerzői tanúsítványok kiadása, piaci viszonyok híján a szabadalmi rendszer így is önmaga árnyékaként létezett, és csak a feltalálók díjazása terén tudta betölteni rendeltetését. A szolgálati találmány fogalmának bevezetésével ugyanis a munkaviszonyban létrehozott találmányokra a munkáltató vállalat igényelhetett szabadalmat, a feltaláló részére pedig díjat kellett fizetnie. Az OTH feladatköre is módosult: megszűnt a találmányi döntőbizottság és a díjmegállapító bizottság, így ekkortól a hivatal hatáskörébe - az iparjogvédelmi hatósági eljárások mellett - a feltalálói és újítási tevékenység figyelemmel kísérése, új jogszabályok kibocsátásának kezdeményezése, az egységes jogalkalmazást biztosító elvi döntések kiadása, az újítási tevékenység propagandája és a találmányok terjesztését szolgáló országos tapasztalatcsere szervezése tartozott, s 1957-től ez a nagyközönség számára szervezett iparjogvédelmi tanfolyam indításával egészült ki. A 60-as évek több nagy jelentőségű eseményt hozott magával Magyarország nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolatai terén. 1960 májusában Budapesten került sor a szocialista országok találmányi hivatalainak elnöki szintű találkozójára. A bolgár, magyar, keletnémet, szlovák, szovjet és román hivatalok vezetői egyebek mellett a kinyomtatott szabadalmi leírások kölcsönös kicserélésében, az egységes szabadalmi osztályozási rendszer kidolgozásában, a kapitalista országok szabadalmi leírásainak beszerzésében, valamint az újdonságkutatási módszertan egyeztetésében állapodtak meg. Az Újítók Lapja tudósítása 1966-ban a magyar főváros és a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont a Szellemi Tulajdon Oltalmára létesült Egyesült Nemzetközi Irodák (BIRPI) által szervezett Kelet-Nyugat Iparjogvédelmi Szimpóziumnak. A genfi székhelyű BIRPI a szellemi tulajdon védelmére létrejött nemzetközi egyezmények igazgatásával foglalkozó szervezet volt, az ENSZ szellemi tulajdonnal foglalkozó szakosított szervének, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének az elődje. A kelet-nyugati szimpózium megrendezésének fő indoka az volt, hogy a nemzetközi uniós egyezmények tagállamai részéről mind többször merült fel a BIRPI szervezete és működése modernizálásának az igénye. Törekvéseik között szerepelt, hogy a szervezet irányítása kerüljön a svájci kormány a Kelet-Nyugat helyett a tagállamok kezébe, valamint hogy a szervezet fokozottan segítse a fejlődő Iparjogvédelmi Szimpóziumról, 1966. november országok szellemitulajdon-védelmét. Különösnek tűnhet, hogy a helyszín tekintetében szocialista berendezkedésű országra esett a szervezők választása. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a 60-as évek közepére a keleti blokk több országában érezhető volt a gazdaságpolitikai változások közeledte, ez pedig azzal együtt, hogy több szocialista ország - és köztük különösen Magyarország - aktívan részt vett a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködésben, fokozta a nyugati országok érdeklődését a rendezvény iránt. A szimpóziumon több mint 300 meghívott vett részt (köztük Georg Bodenhausen, a BIRPI főigazgatója és Thomas j. Watson, az amerikai IBM vállalat vezetője), és a BIRPI átalakítása terén folytatott eszmecsere alapján a Szellemi Tulajdon Világszervezetéről szóló egyezmény egyik közvetlen előzményének tekinthető. Magyarország az 1960-as évtizedben csatlakozott több nemzetközi egyezmény felülvizsgált új szövegéhez: a Párizsi Uniós Egyezményhez, a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodáshoz, valamint a földrajzi eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodáshoz. E felülvizsgálatok a többéves vagy néha évtizedes alkalmazás során a jogfejlődés eredményeként 116
