Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
POLITIKAI-TÖRTÉNELMI KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ IPARJOGVÉDELMI HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG, 1949-2015 A SZELLEMI TULAJDON OLTALMÁRA LÉTREJÖTT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ÉS SZERVEZETEK A szellemi tulajdon védelmének nemzetközi rendezése először az 1873-as bécsi világkiállítás kapcsán vált égető problémává. Számos külföldi feltaláló maradt távol ugyanis a kiállítástól, attól való félelmében, hogy szabadalmi oltalom hiányában a nyilvános nemzetközi bemutatást követően elbitorolják a találmányát. E problémára válaszul - a külföldi oltalomszerzés megkönnyítése érdekében - jött létre 1883-ban az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény, majd 1886-ban az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény. Az egyezmények szabályait tartalmuk szerint négy fő csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe nemzetközi közjogi szabályok tartoznak, amelyek létrehozzák az uniók szervezeti egységeit, illetve jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg a tagállamok számára. A második csoportba olyan szabályok tartoznak, amelyek jogalkotási lehetőséget vagy kötelezettséget állapítanak meg a tagállamok számára. A harmadik csoportban olyan anyagi jogi szabályok találhatók, amelyek a tagállamok nemzeti jogának alkalmazását írják elő. Végül a negyedikben valódi anyagi jogi szabályokat találunk. Mindkét egyezmény sarokpontja az úgynevezett legnagyobb kedvezményes elbánás elve, amelynek alapján a tagállamok kötelesek egymás állampolgárait a belföldiekkel azonos szintű jogi elbánásban részesíteni. Az egyezmények igazgatási feladatait kezdetben két kis létszámú nemzetközi iroda látta el, amelyek egyesítésével 1893-ban jött létre a Szellemi Tulajdon Oltalmára létesült Egyesült Nemzetközi Irodák (Bureaux Internationaux Réunis pour la Protection de la Propriété Intellectuelle, BIRPI) nevű szervezet. 1967-ben 50 tagállam új egyezményt írt alá Stockholmban, amely új alapokra helyezte a szellemitulajdon-védelem nemzetközi intézményrendszerét: a BIRPI jogutódjaként létrehozta a Szellemi Tulajdon Világszervezetét (World Intellectual Property Organization, WIPO), amely 1974-től az ENSZ szakosított szerveként működik. A szervezetnek jelenleg 188 tagállama van, és 26 nemzetközi egyezményt igazgat, amelyek szinte valamennyi szellemi tulajdoni oltalmi formát szabályozzák. szükségessé vált módosításokat végezték el az egyezmények szövegében. A jogtechnikai és a gyakorlati alkalmazást megkönnyítő változások mellett egészen alapvető jelentőségűeket is találni közöttük: a Párizsi Uniós Egyezmény ekkor ratifikált szövege vezette be kötelező nemzetközi normaként - többek között - a földrajzi eredet vagy más jellemző tekintetében megtévesztő, illetve a megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek lajstromozásának tilalmát. A Szellemi Tulajdon Vi lágsze rveze tén ek francia nyelvű lógója 1970-ből és angol nyelvű új lógója 2001-ből A szakmai rendezvények és a jogtörténeti fejlemények jelentősége mellett más okokból is indokolt megemlékeznünk a magyar iparjogvédelmi rendszer és a hivatal nemzetközi tevékenységének kezdeteiről. Ez az időszak a gyökere ugyanis annak a néhány évvel, évtizeddel későbbi intenzív és kezdeményező szakdiplomáciának, amely lehetővé tette, hogy a rendszerváltás után Magyarország és iparjogvédelmi hatósága főszereplője legyen a visegrádi országok közötti együttműködés megújításának, az ezredforduló után pedig a nemzetközi földrajziárujelző-rendszer reformjának. A magyar szakdiplomácia sikerét jelzi továbbá, hogy a hivatal szakértői számos vezető pozíciót töltenek be több nemzetközi szervezetnél. 117
