Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás megindulásának előzményei

helyiségei 24 villamos lámpával fognak megvilágíttatni, melyek mindegyike 1000 gyertyafényerő mellett 16 órán keresztül szünet nélkül képesek égni«. A bál nagy sikerrel zajlott le és az egykorú tudósító feljegyzi, hogy »a hölgyek szépsége a villanylámpák fényét is elhomályosította.«

Az ívlámpavilágítás után az izzólámpák korszaka következett. Ennek gyors kifejlődését hátráltatta, hogy az izzólámpák — különösen első megjelenésük idején — nagyon drágák voltak. Egy darab 16 gyertyafényü lámpa ára kezdetben nyolc forint volt és csak öt év alatt csökkent két és fél forintra.

1882-ben a Nemzeti Színházban először próbaképen három lokomobilból, három dinamóból és 200 darab 16 gyertyafényű izzólámpából álló berendezés készült és mert a próbavilágítás bevált, még ugyanazon évben — egyidőben a világhírű müncheni villamos színházvilágítással — üzembe került a végleges berendezés 1000 darab, egyenként 20 gyertyafényű lámpával.

A saját áramfejlesztő teleppel rendelkező vállalatok egyik elsője a Magyar Államvasutak voltak. Javítóműhelyük már 1883-ban ívlámpavilágítással volt ellátva. Egy évi próbaüzem után az akkor Központi, ma Keleti pályaudvar világítási berendezését is villamos üzeművé alakították. 70 ívlámpából és kereken 700 izzólámpából állott a berendezés, amelyet egy 140 lóerős és két, egyenként 70 lóerős dinamó táplált.

Nemcsak a magyarországi, de a villamosság egyetemes történetében is igen jelentős határállomás volt az 1885-ben rendezett budapesti országos kiállítás. Ezen a kiállításon lépett a nyilvánosság elé a Ganz és Társa Rt. egy olyan elosztórendszerrel, amelyet a világhírű magyar mérnök-trió: Zipernovszky, Déri, Bláthy talált fel és dolgozott ki.

A villamosság gazdaságos elosztásának problémáját oldotta meg a három magyar mérnök, akiknek sikerült transzformátorok segítségével olyan váltakozó áramú elosztórendszert alkotni, amely ma is úgyszólván kizárólagosan használatos és a gyakorlati elektrotechnikának fontos alapköve.

A kiállítás világítását 500 fordulattal járó, 75 periódusú, 1350 V-os váltakozóáramú dinamó szolgáltatta és a kisfeszültségű világítási berendezés 1200 izzólámpából állott.

1. ábra. Magtranszformátor első típusa.

Ezekben az években a különböző ipari műhelyek, továbbá a malmok rendeltek nagy számban villamos világítási berendezéseket mindaddig, míg Budapesten is megindult a központi telepekről táplált villamos áramszolgáltatás, ami viszonylag későn, csak 1893-ban történt meg. Nem volt ugyanis szabad keze a. fővárosnak ebben a kérdésben, minthogy az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft-tal 1879-ben kötött szerződésében nevezett vállalatnak kizárólagossági jogot biztosított világítási célokra szolgáló cső- és egyéb vezetékeknek a város területén való fektetésére.