Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás megindulásának előzményei
Csak 1891. júniusában sikerült a fővárosnak a fenti szerződés meghosszabbítása útján az említett terhes kikötéstől szabadulnia és visszanyernie az elektromos világítás bevezetése terén független rendelkezési jogát. Ezek után nem akadályozta már semmi a főváros akkori vezetőségét abban, hogy a versenytárgyalást az elektromos világítás bevezetésére kiírja. Ez 1892-ben meg is történt, mégpedig azzal az egyetlen különleges kikötéssel, hogy az építendő áramfejlesztőtelepnek a város tulajdonképeni belterületén kívül kell megépülnie. A kiírásra négy ajánlattevő adott ajánlatot, akik közül hárman egyenáramot kívántak szolgáltatni a fogyasztóknak, míg a negyedik váltóáramot. A döntés az lett, hogy a főváros két vállalatnak adott koncessziót »a fő- és székváros területén elektromos áramok vezetésére szolgáló vezetékek létesítésére«, mégpedig a Budapesti Általános Villamossági Rt.-nak, mint az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft leányvállalatának, azzal a kikötéssel, hogy »az áram előállítása és szolgáltatásánál az altelepeit tápláló főtelepnél egy vagy több fázisú váltakozó áramot, áramelosztást létesítő altelepeinél pedig az egyenáramot akkumulátorokkal köteles alkalmazni« és telepét a Tutaj-utca és az akkori Berzenczei-utca sarkán tartozik létesíteni, valamint a Magyar Villamossági Rt.-nak, mint a Ganz és Társa Rt. leányvállalatának, azzal a kikötéssel, hogy »az elektromos áram előállítása és szolgáltatásánál a váltakozó áramot transzformátorokkal köteles alkalmazni« és áramfejlesztőtelepét a Váci-út és Tisza-utca sarkán tartozik létesíteni. A főváros vezetősége ezzel a döntéssel, amely a főváros áramellátását két vállalat kezébe adta, de amely emellett fenntartotta azt a jogot, hogy akár további vállalkozóknak is adhasson koncessziót, akár saját maga létesíthessen áramfejlesztő telepet és ebből a telepből saját maga láthassa el a fogyasztók áramszükségletét, a következő szempontokat elégítette ki : biztosította a külföldi nagy városokból előnyösen ismert egyenáram alkalmazását, tért nyújtott a váltakozó áram részére, amely áram-elosztási rendszer a Ziper- novszky, Déri és Bláthy által feltalált transzformátor útján épen hazánkban kelt életre és végül biztosította az elektromos áram árára való befolyását akár esetleges versenyvállalatok életrehívásával, akár pedig aktív áramfejlesztőként való beavatkozás útján. A főváros vezetősége a koncessziós szerződések kötése alkalmával a főváros anyagi érdekeit is erőteljesen megvédte, amennyiben a szerződésben kikötötte, hogy »a szállított elektromos áram után befolyt összes nyers jövedelmeiből (bruttó bevétel), mindazonáltal a nyilvános közvilágítás fejében a főváros által fizetett összeget kivéve, évenként 5% illeti meg Budapest fő- és székváros közönségét«, továbbá, hogy a 45 évi engedélyidő lejárta után a vállalkozók által létesített összes vezetékek, az azokhoz tartozó készülékek és felszerelések minden megtérítés nélkül egészen ingyen és tehermentesen a főváros tulajdonába mennek át. Ez utóbbi kikötés alól kivételt képeznek az elektromos áram előállítására szolgáló fő- és fióktelepek. Ezek ugyanis nem mennek át díjtalanul a főváros tulajdonába, de jogában áll azokat egyezségileg vagy bírói becslés útján megállapítandó becsáron átvenni. Biztosíttatott továbbá a fővárosnak azon joga is, hogy a vállalatokat telepeikkel és vezetékeikkel együtt a 45 évi engedélyidő lejárta előtt is beválthassa a szerződésben megszabott módon megállapítandó ellenértékért. Végül még arra is kötelezte a szerződés a vállalkozókat, hogy »a szerződésnek a fő- és székváros által való aláírásától számított 30 nap alatt az építési engedélyért folyamodni és az építési engedély keltétől számított egy év alatt a vezetéket létesíteni, 9
