Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramelosztóhálózat
A transzformátor kisfeszültségű oldaláról sínrendszer vezet a biztosítókhoz, amelyek több kimenő kábel esetén elosztótáblán vannak elhelyezve. Olyan állomásokban, amelyekbe két, vagy több nagyfeszültségű kábel megy be és amelyek átkapcsolásra is lehetőséget nyújtanak, kettős gyüjtősín szereltetett és a transzformátor, valamint a továbbmenő nagyfeszültségű kábel szakaszkésekkel kapcsolható az egyik, vagy a másik bejövő kábelre. A kábelek durócellái egy, vagy két sorban vannak az állomás közepén felépítve. Az ilyen átkapcsoló és elosztó állomásokban elhelyezett transzformátorok lehetőleg elkülönített térben állanak, nehogy esetleges hibáik nagyobb hálózatrész üzemét befolyásolják. Az állomások térbeli elrendezése a kapcsolásokat végző egyénnek lehetővé teszi, hogy közel álljon az ajtóhoz és veszély esetén minél könnyebben és gyorsabban juthasson a szabadba. Amennyiben a helyszíni viszonyok megengedik, az állomások vészkijárattal is el vannak látva. Általában véve mindaz, amit a 10 kV-os transzformátorállomásokkal kapcsolatban mondottunk, áll az 5 kV-osokra is. Ezeknek alapterülete rendes körülmények között természetesen kisebb ainazo- kénál és pedig általában 20 tn2, magasságuk pedig 3 tn. A vasházakban elhelyezett 5 kV-os transzformátoroknál a hellyel takarékoskodni kellett, ezért olajkapcsolójukat sok esetben nagyteljesítményű olvadó biztosító pótolja. A hellyel való takarékoskodást szolgálja az is, hogy az olajkapcsolók az épített állomásokban sok helyen nem az állomás közepén, hanem a fal mellett épült durócellák- ban szereltettek fel. A fogyasztók ellátására 169. ábra. Egyfázisú 3 kV-os állomás belseje. az 1933. év végén 424 db. 168. ábra. 10 kV-os transzformátor kisfeszültségű oldala. ■ d 209
