Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Egyenesáramú alállomások és higanygőzátalakítók
Az alállomások kapcsolóberendezésénél a régi kétszer-hároinvezetékes egyenáramú sínrendszerről áttértünk az egyszer-háromvezetékes rendszerre. A kapcsolás elvi vázlatát a 130. sz. ábra tünteti fel. A bejövő 10 kV feszültségű kábelek kettős, háromfázisú sínrendszerre csatlakoznak és innen ágaznak le az egyes áramátalakítók tápvezetékei. Az egyenáramú oldalon egy háromvezetékes sínrendszer készült, amelyhez az egyes átalakítók áramerősségtől függő, időrelével vezérelt visszáramkapcsolók útján csatlakoznak. A gyüjtősínről ágaznak le az egyes tápvonalcsoportok, amelyek — ellentétben a régi berendezésekkel, ahol csak lamellás 135. ábra. Cellakapcsoló a Kazinczy-utcai alállomásban, jobboldalt a segédelem-átkapcsolóval. biztosítókkal voltak ellátva — valamennyien távhajtású, mágneses kifuvással bíró, áramerősségtől függő, időrelével vezérelt kioldású légkapcsolókkal vannak felszerelve. Míg a régi berendezéseknél a feszültségosztást az akkumulátortelep végezte, addig a jelenlegi osztótranszformátoros, háromvezetékes gépek önállóan is el tudják látni az elosztóhálózatot, az akkumulátorok feladata tehát kizárólag az áramszolgáltatás biztonságának fokozása és esetleg a csúcsterhelés idején az áramfejlesztőtelepek tehermentesítése. Az akkumulátortelep két kettős cellakapcsolón keresztül ugyancsak az egyenáramú gyüjtő- sinekhez köthető. Töltésükre sorbakapcsolható pótgépcsoportok szolgálnak, mivel egyrészt a gépcsoportok feszültsége nem emelhető a töltés teljes befejezéséhez szükséges értékre, másrészt a gyüjtősinek feszültségét a hálózati viszonyoknak megfelelően kell szabályozni. A pótgépcsoport egy 220, illetve 440 Le, háromfázisú, percenként 960 fordulatú aszinkron motorból és vele közvetlenül kapcsolt 2 db. dinamóból áll, amelyek teljesítménye egyen186
