Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

A mai áramszolgáltatás - Egyenesáramú alállomások és higanygőzátalakítók

I

tási programmunk végrehajtására. E munka, nevezetesen a forgóátalakító gépekkel felszerelt alállomások átépítése, nagy elővigyázatosságot, előrelátást kívánt és csak lassú lépésekben volt keresztülvihető, mivel a munkálatokat az áramszolgáltatás megzavarása nélkül kellett elvégezni.

Mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy az áramátalakításra milyen berendezéseket alkalmazzunk és milyen legyen az átépített alállomások kapcsolási rendszere, hogy a múltban mutatkozó hibák és hiányok elkerülhetők, az üzembiztonság és gazdaságosság szempontjából támasztott kívánságok pedig kielégíthetők legyenek.

Gondos tanulmány tárgyává tettük ennélfogva, hogy a szinkron motorból és egyenáramú dinamóból álló gépcsoport, az egyfegyverzetű forgóátalakító és a higanygőzátalakító közül melyik felel meg legjobban üzemvitelünk összes követelményeinek. Alállomásainktól megkívánjuk ugyanis, hogy

wattnélküli teljesítményt szolgáltassanak a háromfázisú hálózatra fázisjavítás céljából, az egyenáramú hálózati feszültség nagy határok között — és pedig az üzemzavar esetén szükséges 180 V-tól a téli csúcs idején követelt kb. 270 V-ig — szabályozható legyen, üzemzavar után O-feszültségről, teljesen megterhelt hálózat mellett is meg legyen az indulás lehetősége, mindezeken felül

az első és második követelménynek egyidejűleg kell teljesíthetőnek lennie.

132. ábra. Tápvonalcsoport a Horn Ede-utcai alállomásban.

183