Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Egyenesáramú alállomások és higanygőzátalakítók
A lehetséges megoldások közül a nagyteljesítményű vastestű higanygőzátalakítók nem voltak figyelembe vehetők, mivel kapacitív wattnélküli teljesítmény leadására egyáltalán nem alkalmasak, a nagy határok közötti feszültségszabályozás csak nagy terjedelmű és így költséges mellékberendezéssel lehetséges és végül O-feszültségről terhelés alatt nem indíthatók. Az egyfegyverzetű forgóátalakítókkal az első és második követelmény kielégíthető ugyan, de a hatásfok rovására és oly túlméretezéssel, valamint segédberendezésekkel, 133. ábra. Akkumulátortelep a Kazinczy-utcai alállomásban. amelyek folytán e megoldás lényegesen megdrágul és a kapcsolási rendszert is erősen bonyolulttá teszi. A O-feszültségről való indulás feltételét az egyfegyverzetű átalakító sem tudja kielégíteni, minthogy indulásnál rögtön a teljes feszültséget kapja. Egyedüli megoldásnak maradt tehát az elektromosan egymástól független és csak mechanikailag kapcsolt motorgenerátor — amely az összes követelményeknek meg is felel — és így ilyenek beszerzését határoztuk el. A felállításra került motorgenerátorok egyenáramú teljesítménye egységesen 1500 kW, míg a dinamót hajtó háromfázisú szinkron motor teljesítménye oly nagyra választatott, hogy a teljesen megterhelt egyenáramú gép hajtása mellett még 1700 kVA kapacitív wattnélküli teljesítményt tudjon a háromfázisú hálózatba szolgáltatni. A szinkron motor 10.000 V feszültségű, 50 perióduséi áramra épült, a vele kapcsolt dinamó feszültsége pedig a gépcsoportok egy részénél 2x90 V—2x135 V, más részénél 2x90—2x140 V között 184
