Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
A telep új berendezése részére összesen három különálló transzformátorállomást létesítettünk éspedig egyet a II. és III. számú kazánház részére, egyet a II. számú szivattyúmű és egyet a gépházi berendezések, illetve a sűrítők segédgépei részére. Ezenkívül a régi 190 V-os transzformátorállomást is kibővítettük, mert az a hozzátartozó összes gépek üzeme esetén teljesen igénybevétetett s így tartalékkal nem rendelkezett. Ez az újabb 190 V-os állomás kint az udvaron, az I. számú kazánház melletti területen, a talajszint alá süllyesztett épületben nyert elhelyezést. A két 190 V-os transzformátorállomással együtt tehát öt független állomásunk van, összesen 15 db. transzformátorral, amelyek együttes teljesítménye 13.950 kVA. Az összes 380 V-os transzformátorok 1000 kVA teljesítményűek és cserélhetőségük is biztosítva van. Az állomások belső kapcsolása olyan, hogy — a rövidzárlati áramok csökkentése céljából — egyidejűleg legfeljebb két transzformátor jár párhuzamosan. így elérhető volt, hogy a rövidzárlati áram pillanatnyi értéke a kisfeszültségű oldalon legfeljebb 27.000 A-ig nőhet. Az összes kisfeszültségű kapcsolók lekapcsolási teljesítményét úgy választottuk meg, hogy ezen legnagyobb rövidzárlati áramot is teljes biztonsággal tudják megszakítani. A nagyobb üzembiztonság kedvéért azonban kölcsönös kisegítés végett a kisfeszültségű hálózatok egymással is összeköthetők. Valamennyi állomás nagyfeszültségű olajkapcsolói 325.000 kVA lekapcsolási teljesítményűek és önműködő túláramkioldással bírnak. A kisfeszültségű légkapcsolók lekapcsolási teljesítménye 15.000 kVA és túláram esetén ugyancsak önműködően kapcsoltatnak le. A házi állomásokat is a legnagyobb üzembiztonsággal építettük, mert bármelyik állomásban fellépő üzemzavar a telepet igen súlyosan érinthetné. Éppen ezért ezek az állomások is mind a nagyfeszültségű, mind a kisfeszültségű oldalon kettős sínrendszerrel készültek és 10 kV-os berendezésük 20 kV üzemfeszültségre szigeteltetett. A 380 V-os transzformátorállomásokat két-két 10 kV-os kábel táplálja, amelyek közül az egyik tartalékot képez. A kábelek részint a régi 10 kV-os kapcsolóberendezés gyüjtősíneiről, részint a 30 kV-os épületben levő új 10 kV-os gyüjtősínről tápláltatnak fojtótekercsek közbeiktatásával és kapcsolóberendezésük a városi főkábelekével teljesen azonos kivitelben, ugyanolyan biztonsággal épült. A transzformátorállomások működtetése az állomásban elhelyezett kapcsolótábláról történik elektromos távhaitás útján. Minthogy a transzformátorállomásokban szolgálat nincs, a kazánházak segédberendezését tápláló kazánházi transzformátorállomást, mint az áramkimaradás tekintetében legkényesebb állomást, még különleges jelzőberendezésekkel is elláttuk, amelyek a vezénylőteremben jelzéseket adnak. Azokban az esetekben tehát, ha az állomás valamelyik transzformátorának olajkapcsolója lekapcsolt, vagy a működtető egyenáram bármely okból kimaradt, a vezénylőteremben szolgálatot teljesítő ügyeletes a jelzések alapján azonnal tudomást szerezhet a távoli állomásban történt zavarról, vagy hibáról s azonnal intézkedhetik megszüntetéséről, még mielőtt a kazánházak üzeme veszélyeztetve volna. A házi transzformátorok védelméül maximál-relék szolgálnak, amelyek valamely transzformátor meghibásodása esetén a transzformátor nagy- és kisfeszültségű olajkapcsolóját egyidejűleg kioldják és a transzformátort mindkét oldalon leválasztják a hálózatról. Azonkívül el vannak még látva hőfokjelzőkészülékekkel, amelyek a transzformátorok túlmelegedése esetén jelzést adnak a vezénylőteremben. A házi transzformátorok természetes léghűtéssel bírnak, amely célra megfelelő levegőcsatornák szolgálnak. A transzformátorok minden állomásban külön, vasajtóval elzárt cellákban állanak és így valamely cellában netán fellépő transzformátortűz esetén i 742
