Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
a füst és korom nem áraszthatja el a többi transzformátort és az állomás kapcsolóberendezését. A segédüzemek motorainak árammal való ellátása a transzformátorállomásokból kiinduló, kettős vasszalag fegyverzetű, ólomköpenyes főkábellel táplált és a telep különböző helyein épült kisfeszültségű elosztóberendezésekből történik. A régi segédberendezések motorkábeleit az elosztókba épített olvadó-biztosítók, míg a motorokat a mellettük elhelyezett túláram és nullfeszültség kioldású olajkapcsolók védik. A telep kibővített új részében ezt a rendszert már nem tartottuk meg, mert a nagy motorteljesítményekre és általában a kisfeszültségű teljesítmények jelentékeny nagyságára való tekintettel közönséges olvadó-biztosítókkal nem védhettiik volna meg a motorkábeleket, védelmül tehát megfelelő, nagy lekapcsolási teljesítményű kapcsolószerveket kellett alkalmaznunk. A motorok be- és kikapcsolása az elosztóhelyiségekben a motorok kábele elé épített nagy lekapcsolási teljesítményű légkapcsolókkal, a motoroknál elhelyezett nyomógombokkal, távkapcsolás útján történik. A be- és kikapcsolás megtörténtét lámpák jelzik. A kisebb motorokat, amelyeknél távkapcsolóberendezés létesítése nem volt indokolt, korszerű motorkapcsolók védik, míg kábeleik védelmére az elosztókban felszerelt, lomha kioldású, nagyteljesítményű biztosítók szolgálnak. A kazánházi és gépházi transzformátorállomás összesen 21 elosztót lát el árammal. A telep építése idején a kazánok láncrostély-motorainak egy része egyenáramú volt, hogy a kazánokat akkor is el lehessen szénnel látni, ha nagyobb üzemzavar esetén a házi üzemet ellátó forgóáram kimaradt volna. Ettől az óvintézkedéstől később eltértünk. Az egyenáram ma a világítás egy részének, a vészvilágításnak ellátására, továbbá a tolaty- tyúk, szelepek és egyes vízszivattyúk motorainak hajtására szolgál üzemzavar esetén. Az egyenáramnak legfontosabb szerepe a 10 és 30 kV-os kapcsolóberendezés és a házi transzformátorállomások kapcsolóit, végül az összes távhajtású kapcsolókat működtető szerkezeteknek a táplálása. Üzemzavar esetén az egyenáramú hálózat táplálására három egymástól független 110 V feszültségű akkumulátortelepünk szolgál. Ezek közül az I. számú a régi 10 kV-os kapcsolóberendezésben van és kapacitása 185 amperóra, a 11. számú az új 30 kV-os kapcsolóberendezésben van, kapacitása 185 amperóra, végül a 111. számú, a kazánházi transzformátorállomásban van elhelyezve és kapacitása 1216 amperóra. A II. számú akkumulátortelep kizárólag a 30 kV-os kapcsolóknak és reléiknek táplálására szolgál. A régi 10 kV-os kapcsolók távhajtásait, valamint az egész telep többi, egyenáramú berendezését az I. és III. számú akkumulátortelep közösen látja el. Mindhárom akkumulátorcsoportnak — egymástól való nagy távolságuk miatt — külön két-két töltő gépcsoportja van. Az I. számú akkumulátortelep kézi működtetésű, kettős cellakapcsolója és önműködő kapcsolói, valamint műszerei a 10 kV-os régi kapcsolótáblán vannak elhelyezve. A II. és III. számú telep villamos távműködtetésű kettős cellakapcsolója a két telep külön-külön kapcsolótáblájára szereltetett fel, mely utóbbiak a hozzájuk tartozó motordinamókkal közös teremben nyertek elhelyezést. Mind ezek, mind pedig a két utóbbi akkumulátortelep ellenőrző műszerei a 30 kV-os vezénylőterem egy-egy kapcsolótáblamezejéről kezelhetők, illetve olvashatók le.
