Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Első szakasz. Szilárdnyugtan (Geostatica)
208 vissza, úgy vagy tökéletesen-, vagy tökéletlenül rugalmasnak mondatik. — Szorosan véve egy test sem tökéletesen rugalmas, ha a reá ható erő kelleténél nagyobb ; ellenben bizonyos határon túl nem haladó erőre nézve minden test tökéletes rugalmasságúnak tekintethetik , de ezen tök. rugalmasságnak határai külön testekben, sőt ugyanazon testben is külön körülményekhez képest igen is külöm- bözők. — így az edzett aczél, vert sárgaréz, üveg, elefántcsont, halcsont, ruggyánta, lóször, stb. egyéb testeknél szembetünöleg rugalmasbak. — Hideg vízben meghatott aczél nagyobb rugékony- sággal bir a légben meghütöttnél, kalapált fémek az öntötteknél ; nedves fa a száraznál, vékony üvegszálak a vastagabbaknál, stb. Jegyzék. A szilárd testek’ rugalmasságát különféle kezelésekkel, például hirtelen vagy lassú , nagyobb vagy kisebb mértékbeni meghütéssel, melegítéssel , kalapálással, hengerezéssel, más anyagokkali keveréssel szembetünöleg módosíthatni. — így az izzásig hevített, és hirtelen hideg vízbe, olajba, faggyúba mártott aczél üveg gyanánt törékeny. Ha továbbá ismét megmelegíttetik (de nem az izzásig) és azután halkan a légben meghüttetik, törékenysége veszteségével rugalmasbá lesz. — Különösen , ha a fehéresszinü, és üveget karczoló aczél R. 177°-ig melegíttetik, sáppadt sárga szint vesz fel, s eddig melegítik a lándzsák’ aczélvasát ; 185°-nál szalma-szinüvé válik, eddig melegítik a borotvák , és sebészi műszerek’ aczélvasát ; — 194°-nál aranyszínű lesz (tolikésekben) ; 203ü-nál barna (fémek" vágására készített műszerekben) ; 222°-nál bársonyszinü (ollókban s fejszékben) ; 230°-nál világoskék (késekben és rugonyokban) ; 234°-náI tökéletes kék (fúrókban és fűrészekben) ; 253°-nál sötétkék , és olly hajlékony , mint ezt a finomabb kézi fűrészek kívánják. — (Tarcz y Lajos természettan 18Í2.I. kötet. 53- lap.— W. Eisenluhr Lehrbuch der Physik, Mannheim 1844. 22. lap). 304) A testek’ tökéletes rugalmasságának nagyságát többféle utakon lehet meghatározni. 1) Azon hosszúság’ kikutatása által, mellyel a testből készült, és függélyes helyzetben megerősített vessző megnyúlik, ha annak alsó végére a rugalmasság’ határát túl nem hágó teher akasztatik, vagy melylyel az említett vessző rövi- dedik, ha annak felső vége kellően terheltetik. 2) Azon hajtás’ megmérése által, melly előáll, ha a rudalakú, s két végén támaszokon nyugvó test’ közepére, vagy csak az egyik végén fekmen- tes helyzetben megerősített rúd’ másik végére elegendő teher ra- katik, vagy akasztatik. 3) Azon tekeredés’ kipuhatolása által, mellyet az egyik végén megerősített rúd szenved , ha a másik végére bizonyos nagyságú súly akkép alkalmaztatik, hogy az az említett rudat tengelye körül megfordítani törekedjék. — Ezek közül bár-
