Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Első rész. A testek' tulajdonságai - Harmadik szakasz. Nyugvás és mozgás általánosan
i 36 — másika R még eddig határuzailan pontra működni képzeltessék. E szerint MN vonalra már három erő, t. i. P, P‘ és R müködend ; de ezek közül P és P‘ egymást lerontják ; tehát eredőül fenmarad R erő. Minthogy pedig az egyenközös és egy tájék felé ható erőknek eredője egyenlő az összetevő erők összegéhez (215), szükségképen következik : hogy az egyenközös de külön tájékok felé ható erőknek eredője ezeknek különzékéhez egyenlő, vagyis R = Q — P. 49. rajz. — Az ekkép feltalált eredő támadási pontjának meghatározása végeit P' erő’ irányára tétessék által legelőször is R erőt képviselő CD vonal, hogy legyen CD = Md-hez ; azután pedig P erőt jelentő MA vonal illesz- tessék hozzá, hogy legyen MA = db-hez. Összekötvén d pontot AT-nel, és ehez b pontból bC egyenközüt húzván, inig MN vonal’ irányát valahol a C pontban nem vágja, ezen vágópont lészen a már feltalált R eredőnek támadási pontja; mert az imént leirt szerkezés által alakult MdN és MbC háromszögek egymáshoz hasonlók , tehát áll: Md: db = MN: CN, vagy R : P = MN : CN ; mi nem egyéb, mint 218-dik szám alatt bebizonyított, és az eredőnek támadási pontját meghatározó arány. 220) Ha az egyenközü és külön tájék felé ható P és Q erők egyenlők, semmi eredőjük nincs; mert az illyféle erőknek eredőjük R = Q — P; (219) melly értéket a legközelebbi arányban R helyébe állítván lesz : 0 — P . P = MN : CN ; és innen P. MN C'X = Q~Z7p > l,gy de 0 = P, tehát Q — P — 0; és így P. MN CN = 0 c*o, és
