Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Első rész. A testek' tulajdonságai - Második szakasz. A testek' különböző tulajdonságai
116 töl, mert ezek a pinczék’ szokott mérsékében a légkörből vett éleny által seprővé válnak, a nélkül, hogy azon mérséklet alatt a kész borban változást okozhatnának. Végtére a szőlőmustban fölolvadva létező „ketted borsavas-haméleg“ nevű só a borszesz' növe- kedtével lecsapatván a hordó olda'ain az úgynevezett borkövet adja, mellynek kiválásával a borok’ fanyarsága egyenes arányban enyészik. 187) A borszesi minden a borforrást kiállotta anyagtól lepá- rolgás által elválasztható. Az első és második lepárolgás által több mennyiségű vízzel elegyedve nyeretik, és égettbor (pálinka) nevet visel ; ismételt lepárlás által vizének nagyobb részétől megmentetik, es közönséges borszesznek neveztetik; ha ez mészélegröl, vagy jól kiszárított hamuzsirról újonnan lepároltatik, minden víztől mentesített átalános borszeszt ad. Ez színtelen ; kellemes szagú, nagyon szállékony; alkotrészei C4 H]2 02; fajsulya = 0,79. Még eddig semmi hidegben meg nem fagyott, azonban Natterer testvérek Bécsben 1845-ben összesürített légéleg által eszközíött hidegben a borszeszt már sürűdni tapasztalták; 78° C alatt már forr. — Szabad légen meggyujtatván gyengén világító kékes lánggal ég, és a szénsavon kívül maga sulyjánál nagyobb súlyú vízmennyiséget nemz. Gyántákat könnyen föloldja, s velők fénymázokat (Firniss) alkot. — Savakkal lepárologtatván azoknak minőségűkhez képest különböző tulajdonú égenyekké változik. Ezek közül legnevezetesebb a kénégeny, melly a kénsavval elegyített, és 140° C fokig hevített borszeszböl csak az által ered, hogy ez utolsó a kénsav érintése által égenynyé = C4H10 0, és vízzé = H,0, a nélkül, hogy kénsavval egyesülne, fölbonlatik. Liebig szerint a borszesz = C4 HJ2 02 úgy tekintethetik mint égenynek vizzeli vegyülele (vizegye). Az égeny pedig egy aethyl = C4HJ0 névvel jelölt állománynak élege gyanánt vétethetik, melly véleményképi gyök az életmüves vegytanban sok nevezetes vegyületeknek alapul szolgál. Az égeny' tulajdoni közül említendők: hogy igen illő, s gyúlékony színtelen folyadék, 36°C alatt már forr, fajsulya = 0,72, viz fölött úszik; fémhalvagokon és gyantákon kívül némelly kövér olajokat, viaszt és a ruggyántát is föloldja ; hirtelen elpárolgása által igen nagy hideget okoz ; ha gözalakban a körléggel keveredve lélekzésre használtatik, a lélekzöt többnyire kellemetes és nehány perczekig olly álomba szenderíli, melly alatt minden érzékenysége megszűnik.
