Lósy-Schmidt Ede: A foszforos gyújtók. Römer István és Irinyi János szerepe e gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1936)
33 mézgával (gurami) az össze s fához ragadás végett, — már minden gyufa magával hordja és érdes (rauh) testelkhezi dörzsölés által annyi meleg fejük ki, mennyi a vilany meggyúlásához szükséges. Valamint az acélnak a kováhozi dörzsölése által is, annyi meleg fejük ki, hogy általa a lekarcolt kis darab acél elég, s a taplót is meggyujtja. — A vilany már magában is száraz testhez dörzsölve meggyül és. miután a kén az ólom kettedélegyével (Pb20) dörzsölgetve a mozsárban meggyűl, könnyű volt rájönni, — kivált azt tudva, hogy a pattogóban vilany van, AC160.el: — hogy a vilany még inkább meggyűl, és ez a zajtalan gyufák eredete, — a dárdany AC160-el nehezebben gyűl meg, a C csak melegítve, As mérges. —- És valamint az élenyben tüzes tapló, Cl gőzben rézlemezke által gyűjtátik meg az acélpenge .. . itten is — a keverék kis mennyiségének melege meg nem gyujtná a szilkot, — mint meggyujtja a papírt, salitromos taplót, viaszgyertyácskát, — hacsak a végén a könnyebben gyúló kén, vagy a kéntelenekben : kevés könnyen gőzülő viasz, fagyaj, gyanta ... nem volna.”82 Irinyinek ebből a leírásából mindenekelőtt az tűnik ki. hegy Irinyi a saját ólomsuperoxidos gyűjtókeverékének előállításakor már ismerte az abban az időben használt foszforos gyújtókat. Még pedig a foszforos gyújtóknak azokat a fajtáit, amelyeket Irinyi pattogóknak nevez e amelyeknek gyujtókeveréke foszforból (vilany) és káliumklorátból állott. A káliumklorátos foszforos gyufa pedig nem az ő találmánya. Másrészt Irinyi maga is elismeri, hogy a pattogó, káliumklorátos gyufák keverékében foszfor volt. Irinyi maga mondja, hogy ezt tudva, könnyű volt neki arra rájönnie, hogy Meissner tanár gyujtókeverékében a ként foszforral helyettesítse. A pattogó gyufa gyujtókeverékének ez az ismert összetétele adta meg azután Irinyinek azt a gondolatot, hogy Meissner tanár gyuj tókeverékében a nehezebben meggyűlő ként a könnyebben gyúló foszforral cserélje fel s így könnyebben gyúló keveréket kapjon. Irinyi tehát csak a foszfornak nagyobb fokú gyúlékonyságát ismerte fel a kénnel szemben és nem ő volt az első, ki a foszfornak ezt a nagyjelentőségű, gyuj tókeverékek készítéséhez alkalmas tulajdonságát felismerte és nem is ő az első, ki a foszfort gyuj tókeverékek készítéséhez először használta s így nem lehet azt állítani, hogy ő volt a foszforos gyújtó ** Irinyi János: A vegytan elemei. '!Lr. és é. n. (Nagyvarad. 1847.), 115. 1.
