Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
82 egyesülések1 útján történik. Ily esetekre is gondoskodni kell azonban arról, hogy a szerző lekötöttsége nyomasztóvá ne váljék reá nézve. Ezért a javaslat — összhangban a hatályos joggal -— felmondási jogot biztosít a szerzőnek arra az esetre, ha vagyoni érdekű jogát jövőben létesülő minden alkotására vagy jövőben létesülő alkotásainak meghatározott nemére általában ruházta át. Ez a felmondási jog természetesen megilleti az ellenérdekű felel is. Mindkét fél tekintetében számításba kell ugyanis venni azt a körülményt, hogy az ilymôdon átruházott alkotás vagyoni értékéről az átruházáskor még nem lehet kellő ítéletük. A felmondási időt egy évben állapítja meg a javaslat. Annyiban is összhangban marad a javaslat a hatályos joggal, hogy felmondást csak arra az esetre enged, ha a szerződés létrejötte óta öt év már eltelt. Ebben a tekintetben nem követi a javaslat a német—osztrák javaslat példáját, melyek ebben a tekintetben beérik egy esztendővel. Túlságosan rövid határidő ugyanis gyakorlati nehézségeket szülhet az értékesítésre alakult egyesülés irányában, nemkülönben az ily egyesüléssel ügyletet kötő személyek hátrányára is. Mind a felmondási idő mértéke, mind a felmondás# idő gyakorlásának időbeli feltétele tekintetében átveszi a javaslat a hatályos szerzői jognak azt a szabályát, hogy csak az oly megállapodás joghatályos, amely nem szolgál a szerző hátrányára. A szóban- levö rendelkezéseknek ugyanis csak abban az esetben lehet kellő értékük a szerző szempontjából, ha a szerző javára kényszerítő erejűek és nem engedik kihasználni a szerzőnek vagyoni inferioritását. Változtatás és visszavonás joga. A 26. §-hoz. Az 1921 : LIV. te. 3. §-ának 9. bekezdése értelmében a szerző a szerzői jog átruházása esetében is végezhet a többszörösítés befejezésig művén oly változtatásokat, amelyek nem sértik annak jogos érdekét, akire a szerzői jogot átruházták, s ez a rendelkezés a mű újabb kiadásaira is áll. Ezt a rendelkezést az idézett törvény 46., 54., 65t, 67'., 71. és 74. §-a kiterjeszti más művekre is. A szerző szellemi érdekeinek megfelelő ezt a helyes szabályt átveszi a javaslat 26. §-a is, de kiegészíti azzal a szintén méltányos és a szerző jogát korlátozó további szabállyal, hogy az, akire a szerző vagyoni érdekű jogát átruházta, szintén tehet az alkotáson változtatásokat, melyek az átruházás világos céljához képest nyilvánvalóan szükségesek, hacsak a szerzőnek nincs nyomós oka arra, hogy ellenük tiltakozhassék. Átruházás esetében ugyanis nem lehet kizárólag a szerző érdekeit tartani szem előtt, hanem számolni kell azokkal a követelményekkel is, melyeket az alkotás értékesíthetősége szempontjából lehet támasztani. Ebben a vonatkozásban enyhíti a javaslat szóbanlevö rendelkezése az 1875 : XXXVII. te. 519. §-ának azt a merev szabályát is, mely szerint a kiadó változatlan többszörösítésre van kötelezve. A szerző és az ellenérdekű fél érdekei között az összhangot azzal hozza létre a javaslat, hogy nyomós okot kíván ahhoz, hogy a szerzőnek a változtatás ellen tett tiltakozását figyelembe lehessen venni. Ilyen nyomós ok lehet p. o. az, hogy a változtatás az alkotást eltorzítaná, habár egyébként szükségesnek is mutatkozik a kitűzött célhoz képest. A mű épsége ugyanis a szerzőnek legfontosabb szellemi érdeke, s ennek csorbulását átruházás esetében sem lehet köteles tűrni. Ennyiben, az átruházás a jog megszerzőjének kockázatára történik. Nyomós okból megtilthatja a szerző az átruházás ellenére alkotásának értékesítését is a 26. § utolsó bekezdése értelmében. Ezzel a javaslat — mint már fentebb szó volt róla — végső következményét vonja le a javaslat ama szabályainak, melyek a szerző szellemi érdekeinek oltalmáról rendelkeznek. Ezeknek ugyanis alá kell rendelni az átruházás folytán jogosulttá váló személynek vagyoni érdekét. Ez az alárendelés azonban a javaslat szerint nem feltétlen. A szerző szellemi érdekének ily széleskörű megóvása csak abban az esetben lehet indokolt, ha viszont a szerző maga is alárendeli vagyoni érdekeit szellemi érdekeinek. Ehhez képest a javaslat kimondja, hogy az értékesítés szóbanlevö megtiltásának esetében a szerző az ebből eredő kárt köteles megtéríteni, sőt megfelelő esetben a jog gyakorlását csak kellő biztosíték fejében lehet megengedni. Ami a változtatás jogát illeti annak részéről, akiire a szerző vagyoni érdekű jogát átruházta, ebben a tekintetben azt a magyarázó szabályt állítja fel a javaslat, hogy változtatásnak kell tekinteni a nyelvi vagy zenei alkotás megrövidítését is. Nem fér ugyanis kétség ahhoz, hogy a szóbanlevö alkotások szellemi értékét hátrányosan befolyásolhatja a terjedelem megváltoztatása.
