Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)

Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések

kel, melyeket nem lehet a szerzőhöz vagy örököséhez eljuttatni. Mindezek a részletes szabályok túlfeszítenék a törvény kereteit, különben is célszerűbb a rendeleti szabályozás, mert inkább alkalmazkodhat a tényleges viszonyok esetleges változásához, mint a törvényhozás. Azt a korlátot azonban felállítja a törvény, hogy a szerző részesedési jogának mértéke három százalékot meg nem haladhat.

Több szerző. Szerzőtársak.

A 17. §-hoz.

Több szerző egymáshoz való viszonya tekintetében a javaslat abból az elvből indul ki, hogy külön szabályozást igénylő ily viszony akkor forog fenn, ha az egyes szerzők részeit az alkotásnak mint egésznek sérelme nélkül nem lehet elkülöníteni'. Ilyen az eset akkor is, ha az egyes szerzők kölcsönösen resztvettek egymás alkotó tevékenységében, mégpedig nem csupán bíráló megjegyzésekkel, átnézéssel, a nyilvánvaló elvétések kijavításával vagy más ilyen módon, hanem maguk is valóságos alkotó tevékenységet fejtettek ki a másik szerzővel együttesen. így, ha a szöveges zenemű megalkotásakor a * szöveg szerzője maga is résztvett a zene szerzésében, a zeneszerző pedig a szöveg megalkotásában. Erre a művészetek története jegyzett fel példákat. A szerzők alkotó tevékenységének ilyen viszonyát tekinti csupán szerzőtársi viszonynak a javaslat, s a 17. § 2. és 3. bekezdése e viszony tekintetében állít fel szabályokat, mégpedig kényszerítő hatály- lyal, tehát arra az esetre is, ha a szerzőtársak az alkotás értékesítése tekintetében nem ludnának megegyezésre jutni. Ezzel a részletekbemenő szabályozással, mely azonban csak a legfontosabb kérdésekre szorítkozik, túlmegy a javaslat az 1921 : LIV. törvénycikken, melynek 1. §-a csupán annyit mond ki 2. bekezdésében, hogy abban az esetben, ha a műnek több szerzője van és az egyes szerzők részei el nem különíthetők, ellenkező megállapodás hiányában a mű többszörösítéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez valamennyi szerzőtárs beleegyezése szükséges. A javaslat szóbanlevő szabályozásáról alább még lesz szó.

Nem terjed ki e szabályozás a szerzők többségének arra az esetére, amikor az egyes szerzők részeit el lehet különíteni. Ezt az, esetet a hatályos szerzői jog is megkülönbözteti a szerzőtársi viszonytól, azonban csupán annyit mond ki, hogy ily esetben az elkülöníthető részek mindegyikének föbbszörösítéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez az illető rész szerzőjének beleegyezése szükséges. Az 1921 : LIV. te. 1. §-ának 3. bekezdésében kimondott ez az elv voltaképpen magától értetődik, ellenben nem világítja meg a szóbanlevő rendelkezés azt a kérdést, fakad-e korlátozás ebből a viszonyból az egyes szerzők szabad rendelkezési joga tekintetében. A javaslat állást foglal ebben a kérdésben és kimondja, hogy egyik szerzőnek sem szabad jogával úgy élnie, hogy a másik szerző méltánytalan sérelmet szenvedjen. Ezzel a javaslat útmutatással szolgál a jogalkalmazás számára, anélkül, hogy megkötné a bíró kezét az egyes esetek különszerű- ségeinek megítélésében. Kiegészíti a javaslat a hatályos szerzői jognak szóbanlevő rendelkezését azzal is, hogy a vázolt szabályokat alkalmazni rendel1! arra az esetre is, ha több alkotást kapcsolnak egybe anélkül, hogy a fentebb kifejtettek értelmében szerzőtársi viszonyról lehetne szó.

Szerzőtársi viszony esetére, vagyis arra az esetre, ha az egyes szerzők részeit nem lehet az alkotásnak mint egésznek sérelme nélkül elkülöníteni, a javaslat azt a bővebb indokolásra nem szoruló kiegészítést tartalmazza a hatályos joghoz képest, hogy a vagyoni érdekű jogoknak reá eső osztatlan hányadát mindegyik szerzőtárs átruházhatja. Egyébként pedig nem elégszik meg a javaslat azzal a szabállyal, hogy az értékesítéshez az összes szerzők beleegyezését kívánja, hanem ezenfelül — a számbajöhető összes szempontokat figyelembe véve — azt is kimondja, hogy megegyezés hiányában a bíróság az eset körülményeinek, így különösen az egyes szerzők szellemi érdekeinek és a közművelődés érdekének is figyelembevételével dönt. Ezt a szabályt alkalmazni kell abban a kérdésben is, mi történjék akkor, ha az értékesítés csak az alkotás nyilvánosságra hozatala útján lehetséges, Erről természetesen kifejezetten nem kell rendelkeznie a javaslatnak. Célszerűbbnek mutatkozott azonban világosság kedvéért kifejezetten rendelkezni afelől, hogy a szóbanlevő szabályok állnak arra az esetre is, ha az ily alkotás értékesítésének joga örökösökre száll, vagy ha a szerzőtársak egyike a másik szerző örököseivel jutott közösségbe. Ezek alól a szabályok alól lényeges kivételt is tesz a javaslat.

E kivétel abban áll, hogy a szerzőtárs, aki nem akar résztvenni az alkotás értékesítésében, minden esetben követelheti, hogy szerzőségét ne hozzák nyilvánosságra, továbbá