Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
74 megtagadhatja a részesedést az értékesítés költségében, de ily esetben nem részesülhet az értékesítés hasznában sem. Ez a méltányos rendelkezés számol a szerzői jognak nagymértékben személyes vonatkozásaival s alkalmas arra, hogy a közös alkotás értékesítését megkönnyítse a vonakodó szerző személyes érdekeinek kímélésével'. Megfontolás tárgya lehet, nem kellene-e kifejezetten állást foglalni abban az irányban, milyen legyen a viszony szöveges zenei alkotás (opera, oratórium) tekintetében az így összekapcsolt alkotások szerzői között, nevezetesen nem kellene-e — külföldi példa nyomán — kimondani, hogy az ily szöveges zenei alkotás értékesítésére harmadik személy irányában kizárólag a zeneszerző jogosult, ami részben megfelelne egyúttal az 1921: LIV. te. 53. §-ában foglalt annak a szabálynak, hogy szöveges zenemű előadásához — zenés színművek kivételével — elég a zeneszerző beleegyezése, természetesen a szerzőket egymással szemben megillető jogok sérelme nélkül. Kétségtelen ugyanis, hogy az ily- módon összekapcsolt alkotások közül döntő jelentősége a zenei alkotásnak van az előadás szempontjából, s bár a szöveg külön is értékesíthető, azonban a zeneszerző érdekét rendkívül hátrányosan érintheti, ha a szöveget szerzője másnak is átengedi megzenésítés céljából. Ebben a vonatkozásban azonban a javaslat nem foglalt állást, sőt mellőzte a hatályos szerzői jog említett szabályának átvételét is. Sem egyik, sem másik irányban nem kívánta ugyanis a javaslat megmerevíteni a szerzőknek egymáshoz való viszonyát, még dispozitív rendelkezés alakjában sem. E helyett célszerűbbnek mutatkozott ezekben a vonatkozásokban is a fentebb ismertetett rugalmas szabályok érvényét fenntartani. Hasonlóképpen nem foglalt állást a javaslat abban az irányban sem, milyen legyen a viszony a táncművészeti alkotás, élőkép vagy némajáték szerzője és az ii'y alkotáshoz írt zene szerzője közt. Ebben a viszonyban kétségtelenül a zeneszerző jelentősége szorul háttérbe s így az együttes értékesítés tekintetében indokolt lehet a zeneszerző akaratát figyelmen kívül hagyni, úgy hogy a zeneszerző csak a zenei részt értékesíthetné külön. Az imént említett indokból azonban a javaslat nem helyezkedik erre az álláspontra, hanem a 17. § rendelkezéseit ebben a vonatkozásban is érintetlenül hagyja, Nem foglal állást a javaslat abban a kérdésben sem, milyen arányban illeti meg az értékesítés haszna az egyes szerzőket szöveges zenei alkotás, illetőleg zene- és táncművészet« alkotás, élőkép vagy némajáték tekintetében. Bár nincs minden célszerűség híján egyes külföldi törvényalkotásoknak az a rendszere, hogy ezt az arányt •— legalább is más megállapodás hiánya esetére — kifejezetten meghatározzák, azonban ez a meghatározás egyúttal merevséggel jár és elzárja a bírót az eset körülményeinek minden irányú méltatásától. Ettől a javaslat általában tartózkodni kíván. Ebhez képest nem követi a javaslat azt a külföldi példát sem, mely meghatározza, hogy — más megállapodás hiányában — milyen arányban illeti a mozgófényképészeti alkotás értékesítésének haszna az ily alkotást létrehozó vállalat tulajdonosát, a szövegírót, a szövegnek a mozgófényképészetí alkotáshoz alkalmazóját, a rendezőt és a közvetlenül a mozgófényképészeti műhöz írt és készüléken megrögzített — akár filmes, akár egyéb — kísérőzene szerzőjét. E részben hatályos szerzői jogunk sem rendelkezik. Az elméletben sem lehet még kialakult közfelfogásról beszélni. Egyes külföldi törvényhozások ugyan már hozzányúltak a kérdéshez, és a római konferencia is ezen az úton várja a kérdés tisztázását, azonban a javaslat csak annyiban foglalt állást, hogy a 7. § utolsó bekezdésében meghatározza, kit illet mozgófényképészeti alkotás tekintetében a szerzői jogi oltalom. Minthogy ezt a javaslat a filmgyártó vállalat tulajdonosa részére biztosítja, a mozgófényképészeti alkotás létrehozatala körül alkotó tevékenységet kifejtő más személyek vagyoni érdekei tekintetében a kötelmi jog szabályai irányadók annyiban, amennyiben a javaslat értelmében a mozgófényképészeti alkotással szemben abszolút jogra nem hivatkozhatnak. így nem érinti a javaslat 7. §-ának a mozgófényképészeti alkotás szerzőjét meghatározó rendelkezése a javaslat 6. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint nyelvi alkotásnak mozgófényképészeti alkotás céljára felhasználása is a közvetett elsajátítás fogalma alá esik, ha megfelel a szellemi alkotás általános kritériumainak, úgyhogy az ily nyelvi alkotás szerzőjének jogait a 7. § 5. bekezdése értelmében nem érintheti a mozgófényképészeti alkotás szerzőjének, mint közvetett eísajátítónak másodlagos szerzői joga. Hasonlóképpen abszolút jog illeti a mozgófényképészeti1 alkotás szerzőjével szemben a kísérőzene szerzőjét is, akinek jogállását a mozgófényképészeti alkotás szerzőjével szemben csak annyira korlátozza a javaslat 39. §-a, hogy a készüléken megrögzített kísérőzene vetítéssel egyidejű mozgófényképészeti előadásának joga a törvény erejénél fogva a filmgyártóvállalat tulajdonosára száll át. Egyébként azonban az ily kísérőzenét szerzője más módon korlátozás nélkül értékesítheti. Nem illeti ellenben abszolút jog az előadó művészt, akinek közreműködésével a mozgófényképészeti alkotás létrejön.
