Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
Nem tesz említést a javaslat a szerző vagyoni érdekeinek példázó felsorolásakor a szerzőnek a címhez való jogáróK Az 1921 : UV. te. 6. §-ának 8. pontja értelmében a szerzői jog bitorlásának kell tekinteni a mű közzétett címének más mű címéül lényegében változatlan átvételét, ha ez a szerző beleegyezése nélkül történik és a körülményekből nyilvánvaló, hogy az átvétel, amély nem volt elkerülhetetlen, a közönség megtévesztését célozta és a szerzőnek vagyoni vagy nemvagyoni kárt okozhatott. Ily szabály felvétele a javaslatba felesleges, mert a javaslat 3. §-a kifejezetten kimondja, hogy a javaslat oltalma kiterjed a szellemi alkotás címére vagy elnevezésére is, ha ezek egymásukban. is szellemi alkotásszámba mennek. Ebből kétségtelenül következik, hogy a szerző vagyoni érdekű joga az alkotás címének vagy elnevezésének más részére átengedése felől határozni. Amennyiben pedig a cím egymagában nem tekinthető önálló szellemi alkotásnak oltalma tekintetében a javaslat 95. §-ához képest a tisztességtelen versenyről rendelkező jogszabályok irányadók. A szerző részesedési joga. .1 16. §-hoz. A szerző vagyoni érdekű jogaihoz számítja a javaslat az alkotás eredeti példányának vételárában részesedést is a védelmi időn belül. Ez intézmény meghonosításának indokai fentebb már megvilágításban részesültek. Részesedési jog tárgya az oly testi tárgy, amely a szerző szellemi alkotását eredeti példányképpen hordozza. Eredeti példánynak kell tekinteni az olyan metszetpéldányt is, amelyet a szerző maga készít. Kifejezetten kimondja a javaslat, hogy a részesedési jog épületek és iparművészeti alkotások tekintetében nem érvényesülhet. Ezekben a vonatkozásokban ugyanis a művészi értéknél nagyobb jelentőségű a gazdasági, illetve üzleti szempont. A szerző részesedési1 joga tekintetében a javaslat általában a francia rendszert követi, mely csupán az elért vételárra van tekintettel és ennek bizonyos százalékában szabja meg a részesedési jog mértékét, tekintet nélkül arra, hogy ez a vételár mutat-e értékemelkedési a korábbi elidegenítés alkalmával elért vételárhoz képest, bár a részesedési jog intézményének alapeszméje kétségtelenül az értékemelkedés előnyeiből juttatás a szerző számára. A francia rendszer helyes annyiban, hogy a részesedési jog gyakorlati érvényesülését egyszerűvé teszi. A javaslat azonban nem követi a francia rendszert teljes merevségében, hanem a német—osztrák javaslathoz hasonlóan kizárja a részesedési jog gyakorlását olyan esetre, ha az ebből eredő kötelezettséggel terhelt kimutatja, hogy a nyers vételár a részesedési jog számbavételével nem haladja meg a megelőző alkalommal elért nyers vételár összegét. Ezzel kiküszöböli: a javaslat azokat az esetleges méltánytalanságokat, melyek a francia rendszer merev alkalmazása esetében heltyel-közzel elkerülhetetlenek. A szerző részesedési1 jogának érvényesülése érdekében egyetemlegesen kötelezi a javaslat mind a vevőt, mind az eladót a megfelelő hányad megfizetésére. Tekintettel arra, hogy a szerző részesedési jogát a javaslat a szerző vagyoni érdekű jogaihoz számítja, ennek a jognak gyakorlása a szerző örökösét is megilleti, a javaslat 18. §-a pedig oly értelmű rendelkezést tartalmaz, hogy a részesedési jog a szerzői jog szempontjából korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható, tehát ily végrehajtásnak a szerzővel vagy örökösével szemben is lehet helye. Kivételt tesz azonban a javaslat 22. §-a a szerző vagyoni érdekű jogaira vonatkozó általános szabályok alól annyiban, hogy a részesedési jogról előzetes lemondást, sem az ily jog átruházását nem engedi meg. A. részesedési' jognak ugyanis csak úgy van értéke, ha — mint a római konferencia is óhajtotta — elidegeníthetetlen. A javaslat szerint a szerző részesedési jogát nemcsak adásvétel, hanem csereügylet esetében is gyakorolni lehet, tekintettel a két ügylet gazdasági egyértékűségére. Az intézmény részletes szabályait a javaslat nem határozza meg, hanem ezek megalkotására a minisztériumot hatalmazza fel. így különösen rendeletre tartozik annak az eljárásnak meghatározása, mely szerint a szerzőt vagy örökösét abba a helyzetbe kell hozni, hogy részesedési jogát elidegenítés esetében gyakorolhassa. E szabályozás keretében mód nyílik annak megfontolására is, mennyiben van szükség olyan szerv alkotására vagy kijelölésére, melyhez a szóbanlevő értesítéseket ugyanolyan hatállyal lehet intézni, mint a szerzőhöz vagy örököséhez. Ez a rendelet lesz hivatva továbbá arra is, hogy meghatározza, mi> történjék a részesedési jog gyakorlása alapján fizetett olyan összegek
