Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
■elsajátítás a szerző beleegyezésének hiányában már egymagában is bitorlása lenne a szerzői' jognak, holott a közvetett elsajátítás egymagában mindenkinek szabadságában áll, amennyiben a közvetett elsajátítás útján létrejött alkotást nem értékesíti. Saját használatára tehát bárkinek joga van idegennyelvű alkotást lefordítani stb. Természetesen érinti a közvetett elsajátítás értékesítése, sőt puszta nyilvánosságra hozatala is az eredeti alkotás szerzőjének szellemi érdekeit i's, amennyiben a közvetett elsajátítás az eredeti alkotásnak torzításával járhat. Magától értetődik, hogy amikor a közvetett elsajátítást nem a szerző, hanem — akár a szerző felijogosítása alapján, akár jogosulatlanul — más végezte, az eredeti alkotás szerzőjének vagyoni érdekű joga ugyan érintetlenül marad, azonban a fordítónak vagy más átdolgozónak és általában a közvetett elsajátítónak vagyoni érdekű jogát nem érinti1. Ez folyik a közvetett elsajátításnak — bár másodlagos és az eredeti alkotástól függő — saját jelentőségéből. A szerző vagyoni érdekű jogairól szóló rendelkezések közt kifejezetten foglalkozik a javaslat azzal a kérdéssel is, mennyiben lehet ily jogot érvényesíteni annak, aki nem szerző a 7. § értelmében. Ebben a tekintetben a 15. § az iparművészeti iparüzlet tulajdonosát emeli ki, úgyszintén azt, aki a szerzőnek a 2. §-ban említett nem-szerzői tevékenységgel segédkezik. Ami az utóbbit illeti, a javaslat szerint a szerző vagyoni érdekű jogai1 tekintetében csupán megállapodás alapján részesülhet a szerzőtárssal egyenlő megítélésben az aki a szerzőnek csupán bíráló megjegyzésekkel, átnézéssel, a nyilvánvaló elvétések kijavításával vagy más ily módon nyújtott segítséget. Az ily közreműködés semmie'setre sem alkotó tevékenység, azonban okozatosan tekintve, igen fontos lehet az alkotásnak abban az alakban létre jövetele szempontjából, amint az véglegesen kialakul. Ezért nem lehet ugyan szó sem arról, hogy az ily közreműködő abszolút jogot nyerjen szellemi érdekeinek az alkotás tekintetében érvényesítésére, így különösen szerzőként megjelölésének követelésére stb., — sem arról, hogy vagyoni érdekei tekintetében már a törvény alapján nyerjen olyan oltalmat, amilyen a szerzőnek jár: azonban méltányos, hogy a törvény figyelembe vegye az ily alkotás szerzőjének értékelését a szóbanlevő segédkező tevékenység felől és erre vonatkozó megállapodás esetében elismerje az említett segédkező tevékenységet kifejtő személy abszolút jogát vagyoni érdekeinek védelmére olyan értelemben, amint a javaslat 17. §-a a szerzőtárs jogát biztosítja. Arra az esetre, ha iparművészeti alkotás létrehozása erre a célra berendezett üzleti vállalat körében történik, az üzleti szempontok túlnyomó érvényesülésére tekintve, a 15. § kimondja, hogy a szerző vagyoni érdekű jogának gyakorlása az ily vállalat tulajdonosát illeti. Természetesen nem érinti ez a korlátozás az alkotás létrehozójának szellemi érdekű jogait, feltéve, hogy az alkotásnak vállalatszerű összeműködés körében létrejötte ellenére is kétségtelenül meg lehet állapítani az egyéni szerzőséget. Lényeges korlátozást foglal magában a szóbamlevő vonatkozásban a javaslat 2fi. §-ának 4. bekezdése. E szerint mozgófényképészeti alkotás átruházása esetében a változtatásra csak a mozgófényképészeti alkotás szerzőjének és az ily alkotás többszörösített példányain vagy az ily alkotásra vonatkozó hirdetésben szerzőként megnevezett személynek van joga. Világosság kedvéért kimondja a 15. § azt is, bőgj' az értékesítés, tehát a szerző vagyoni jogának gyakorlása egybeeshetik a nyilvánosságra hozatallal. A kettő ugyanis nem esik szükségképpen egybe. Lehetséges, hogy a szerző alkotását értékesíti anélkül, hogy nyilvánosságra hozná, így ha a képzőművészeti alkotását hordozó testi tárgy tulajdonát másra ruházza át. De értékesítheti nyelvi alkotását tartalmazó kéziratát is ily elidegenítés útján. Egyébként azonban az értékesítésnek legtöbb módja lehetetlen nyilvánosságra hozatal nélkül. Bármint történjék is azonban az értékesítés, arra a javaslatnak idevágó rendelkezéseit kell rendszerint alkalmazni. Megemlítést kíván e helyütt, hogy a javaslat bizonyos körben védelmezi az alkotást hordozó testi tárgy tulajdonának átruházása esetében a szerzőnek azt az akaratát, hogy alkotása — legalább egyes meghatározott módokon — nyilvánosságra jusson, illetőleg vélelmezi a szerző beleegyezését az ily nyilvánosságra hozatalba. így a javaslat 27. §-ának 2. bekezdése kimondja, hogy a képzőművészeti alkotást az ezt eredeti példányképpen hordozó testi1 tárgy tulajdonosa kétség esetében nyilvánosságra hozhatja és közszemlére tétellel vagy a látást közvetítő készülék útján bemutatással értékesítheti is. Kifejezetten kimondja a 15. § végül azt is, hogy a szerző vagyoni érdekű joga a szerzőnek mint házastársnak külön vagyonához tartozik, azonban a szerző ily jogának alapján szerzett vagyonérték más megállapodás hiányában a közszerzeményt gyarapítja. Ezt a szabályozást a szerzői jog sajátos természete indokolja, melynél fogva a szerző ■alkotó tevékenysége nem mint végzett munka, hanem mint szellemi alkotás jelentős.
