Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
61 lányos érdekéből. A megoldásnak az a módja, melyet a javaslat választott azzal, hogy a szerző jogi oltalmát általános szabállyá telte, az összeségnek és más méltányos érdekű személyeknek jogait pedig a szellemi alkotással szemben a szerzői jog korlátozásaiként lelte szabályozás tárgyává, elsősorban és főleg a gyakorlati célszerűség kívánalmait tartotta szem előtt, attól a törekvéstől vezéreltetve, hogy a törvény értelmezésére olyan szabály áiljon rendelkezésre, mely a bírói gyakorlat minél szabadabb mozgását teszi lehetővé és széles alapot szolgáltat arra is, hogy a törvényben kifejezetten nem szabályozott kérdések is a szerző méltányos érdekeinek megfelelő oltalomhoz jussanak újabb törvény alkotása nélkül is, néni utolsó sorban pedig mód legyen ama, hogy az elmúlt évtizedek folyamán a szerzői jogót érintően különösen nagy erővel fejlődő technika újabb haladása ne tegyen szükségessé újabb és újabb törvényhozási állásfoglalást. Ez a magyarázati elv — mint az általános indokolás során már utalás történt rá — a javaslat 1. §-ához képest abban áll, hogy a szerző joga alkotása tekintetében a szabály, a korlátozás pedig a kivétel. Ezt teszi lehetővé a szerző jogának a személyiségi jog tág kereteibe illesztése. A javaslat 1. §-ában foglalt szabály részletes kifejtését az első fejezet egyéb rendelkezései (2—21. §) nyújtják. » 2. Szellemi alkotás. A 2. §-hoz. A szerzői jog elhatárolásának legalapvetőbb kérdése az, mi a szellemi alkotás. A javaslat tehát a szerző jogának általános elvi megállapítása után nyomban ezt a kérdést világítja meg, mert ennek a kérdésnek eldöntésétől függ az is, ki lehet alanya a szerzői jognak, vagyiis ki a szerző. Minthogy a javaslat nem egyes kifejezetten felsorolt alkolásfajoknak adja meg a szerzői, jogi oltalmat, a szellemi alkotás fogalmát általánosságban kell meghatároznia. Ez a meghatározás a szellemi alkotás egységéből indul ki és a különféle műveket csak a szellemi alkotás egyes alakjainak tekinti annak a felfogásnak megfelelően, mely erre nézve immár kialakultnak tekinthető. A szellemi1 alkotás lényege a javaslat szerint egyfelől az eredetiség, másfelől az, hogy más számárai is felismerhető, mint alkotás: közlésre alkalmas. Az eredetiség nem általában újszerűséget jelent, hanem csak egyénien újszerű jelleget. Világosan ki van tehát zárva a szerzői jog oltalma köréből az olyan új természettudományi felfedezés, mely általános törvényszerűséget juttat kifejezésre, úgyhogy csupán megtalálása egyéni tevékenység eredménye, maga a felfedezés azonban, bár új, mégsem egyéni jellegű. A javaslat tehát nem vonja szabályozása körébe a tudományos felfedezés szerzői jogát, az úgynevezett tudományos tulajdon intézményét, mely élénk elméleti megvitatás tárgya ugyan, azonban az ily irányban jogi szabályozást kívánó törekvések még sehol sem vezettek gyakorlati eredményre. Bár sok érv szól ugyanis amellett, hogy azt az egyéni értéket, melynek a tudományos felfedezések- is köszönhetők, a jog is ismerje el, azonban a gyakorlati megoldás módja még nincs tisztázva, így- különösen vitás, vájjon a szerzői jog vagy a találmányi jog keretében kell-e történnie a szabályozásnak. Egyébként is mindaddig, míg vezető államok nem szabályozzák a gazdasági életet oly közelről érintő problémát, nem időszerű, hogy a magyar törvényhozás állást foglaljon ebben a kérdésben. Különösen pedig nem sürgős ez a feladat a szerzői jog szempontjából, mely aiz újabb külföldi törvényhozások szerint is az eddigi keretek között marad, tekintet nélkül a tudományos felfedezésekre. Az egyéni jelleg hangsúlyozása a szellemi alkotás meghatározásában világossá teszi azonban, hogy általános törvényszerűségeknek vagy egyszeriségükben kétségtelenül határozott tényeknek egyénien újszerű közlése a szerzői jog oltalma alá esik. Ehhez képest kétségtelenül a szerzői jog oltalma alá esnek — a javaslat 3. és 4. §-ának kifejezett ren- ' delkezése szerint is — a tudományos tevékenység eredményei annyiban, amennyiben közlésük módja egyéni újszerűséget mutat. A közlésre alkalmasság a más részéről való felismerhetőséget jelenti, a szellemi alkotó műveletnek azt a szakát, amikor az alkotó szellemi világából kilép az alkotás és alkalmassá válik arra, hogy mint alkotás gyakoroljon hatást arra, akinek számára hozzáférhető. Világos, hogy a terv is lehet szellemi alkotás, amennyiben mint alkotás hat másra. Erre utal a javaslat 4. §-a is. A közlésre alkalmasság azonban azt is jelenti, hogy a puszta közlés — a bármily nagy művészi értékű előadás — egymagában nem alkotás a szerzői jog szempontjából. Ennek síz álláspontnak következményeit vonja le a javaslat 35. §-ában, amikor az előadó művésznek nem szerzői jogot, hanem csupán
