Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)

Indokolás - I. Általános indokolás

újabban — incidenlôlisan — foglalt állást, azonban a jogi irodalom felfogását nem lehet egyöntetűnek tekinteni. így bár terjedelmesebb bírósági gyakorlat kialakulásának hiánya jórészt arra vezethető vissza, hogy a gyakorlati életben az érdekeltek körében nem merüli fel nézeteltérés a rádió útján közlés szerzőé jog oltalma tekintetében: mégis a magyar jogi irodalomban kifejezésre jutott nézetek különbözőségére és más államok jogalkalmazásában mutatkozó eltérésekre is figyelemmel, mindenesetre értéke van a kérdés teljes tisztázása tekintetében annak, hogy a római egyezmény világosan állást foglalt a szóbanlévő kérdésben. Ugyanígy nem pusztán alaki a jelentősége annak az újításnak sem, amely az időszaki lapok közleményeinek felhasználása tekintetében szab az eddiginél némileg szőkébb korlátokat. Kimagasló jelentősége van azonban a személyiségi oltalomra vonatkozó újításnak. Ebben a tekintetben a következőket kell kiemelni:

Az' 11121 : LIV. törvénycikk kifejezetten nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely álla^ lános elvként mondaná ki, hogy a szerző személyiségi joga védelemben részesül. Vannak ugyan ennek a törvénynek olyan rendelkezései, amelyek személyiségi jogi jellegűek, azonban ezek távolról sem”merítik ki azt a kört, amelyet a római egyezmény öLel1 fel a személyiségi jogi oltalom tekintetében, másfelől ezek a rendelkezések szorosan kapcsolódnak a szerző vagyoni érdekű jogainak oltalmához, úgy hogy hatályos — tételes — szerzői jogunkban nem jut kifejezésre olyan határozott elv, amely megfelelne annak a megkülönböztetésnek, melyet a római egyezmény lesz a szerző vagyoni jogai és egyéb tekintetben élvezett oltalma közt, még kevésbbé jut kifejezésre az, hogy a vagyoni érdekű oltalom nem előfeltétele a szerző egyéb érdekeire vonatkozó oltalom érvényesülésének. Ebben a vonatkozásban nem lehet ugyan figyelmen kívül hagyni, hogy' bírói gyakorlatunk éppen a szerzői joggal kapcsolatos egynémely kérdésben elismeri a szerző vagyoni jogától független személyiségi oltalmat. A bírói gyakorlatnak ezek a megnyilatkozásai azonban korántsem ölelik fel a személyiségi jog egész körét, még abban a vonatkozásban sem, amelyet a személyiségi oltalom a szerzői vagyonjoghoz mulat. így a római egyezmény vonatkozó részének törvénybeiktatása jelentékenyen előbbre vitte a kérdést. Ennek a haladásnak a következményeit a jelen törvényjavaslat teljes mértékben levonja.

2. Nem tagadható, hogy a római egyezmény figyelembevétele a magyar szerzői jog újjáalakítása tekintetében novelláris úton, a legszükségesebb kiegészítések útján is megoldható volna éts> nem szükségképi követelmény ezen a téren hatályban levő szerzői jogunk egész terjedelmében megújítása. Tételes szerzői jogunkat ugyanis az 1921 : LIV. törvénycikk nagy mértékben modernizálta akkor, amidőn alkalmazkodott a berni szerzői jogi egyezménynek ahhoz az újabb alakjához, amelyet az 1908. évi berlini1 egyezménybe foglalt egyezméniyszöveg mutatott fel, úgy hogy ezen az alapon a római egyezménynek megfelelő kiegészítésekkel tételes szerzői jogunk továbbra is használható maradna é's a belső jog szempontjából is megfelelne azoknak a minimális követelményeknek, amelyeket az említett nemzetközi egyezmények támasztanak. E mellett egy különleges természetű megfontolás Is ellene llátszik szólni annak, hogy a szerzői jognak teljes reformja, valósuljon meg. Hatályban tevő szerzői jogi törvényünk alkotása az 1921. évben történt, úgy hogy látszólag nem hosszú az az idő, mely óla ez a törvény alkalmazás tárgya. Mindamellett mind a célszerűség, mind a helyes rendszer követelményének ezidőszerint az mutatkozk, hogy — a Kúria hatalmas jogfejlesztő tevékenységének kimagasló értékessége mellett is — szerzői jogunk a maga egészében részesüljön törvényi revízióban. Ebben a tekintetben a gyakorlati célszerűség követelményei nemcsak szoros kapcsolatban állnak és egyirányúak a helyes rendszer követelményével, hanem éppen a helyes rendszer az, mely a, gyakorlati szempontok teljes érvényesülését lehetővé feszit Erre nézve elegendő a következőkre utalni1:

A római egyezmények a személyiségi oltalomról szóló rendelkezése, mint már szó volt róla, nem hoz egészen új jogtételt a magyar jogrendszerbe, bármilyen módon jusson is kifejezésre ennek a tétednek a magyar szerzői jogba illesztése. A magyar jogfejlődés irányát ezen a téren a legvilágosabban és a legátfogóbban mutatja Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének javaslata, melynek a személységi jogról szóló fejezete a következő rendelkezéssel kezdődik (107’. §•) : „Mindenkinek joga van arra, hogy a törvénynek és mások jogának korlátaii között személyiségét szabadon érvényesíthesse és hogy ebben őt senki ne háborítsa (személyiség joga).“ Ez az elv felöleli a személyiség jogi védelmét minden olyan vonatkozásban, amely nem kapcsolódik valamely külön jogkeleikeztető tényhez, hanem a személy szabad érvényesülésére utal, természetesen a tárgyi jog, így különösen a tételes közjog és a bármély jogkeletkeztető tényhez fűződő alanyi jog korlátái között. Ez a tétel nem hagyható figyelmen kívül akkor sem, amikor a magyar magánjog egy speciális részének, a szerzői jognak újjáalakítása forog szóban, még pedig éppen a szemé1-