Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Harmadik fejezet. A szerzői jog bitorlásának magánjogi következményei. A 65. §-hoz
112 így a hatályos jognak feleli meg — némi szövegezésben eltéréssel — a javaslat 69'. ipának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés. E szerint azok a testi tárgyak, amelyeknek útján a szerzői jogot bitorolják, — ideértve a kizárólag a jogosulatlanul többszörösített példányok előállítására szánt külön eszközöket és készülékeket (mintákat, lapokat, lemezeket, dúcokat, köveket, tömöntvényeket, hengereket, tekercseket, filmeket stb.) is — a sértett kérelmére elkobzás alá esnek. Ezeket, mihelyt az elkobzást elrendelő bírói határozat jogerőre emelkedett, meg kell semmisíteni vagy károsító alakjuktól megfosztva a tulajdonosnak kell visszaadni. Ez a szöveg annyiban tér el az 1921 : LIV. te. 20. §-ának 1. bekezdésétől, hogy az elkobzás alá eső tárgyakat általánosságban jelöli meg, másfelől világosabban juttatja kifejezésre azt a gondolatot, hogy a bitorlás eszközei csak annyiban esnek elkobzás alá, amennyiben rendeltetésük kizárólag a konkrét bitorlás elkövetése, nem pedig általában alkotásnak többszörösítése. így nem eshetnek elkobzás alá p. o. a közönséges nyomdai gépek. • Megtartja az 1921 : LIV. te. 20. §-ának 2. bekezdésében foglalt szabály lényegét a javaslat 69. §-ának 2. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint olyankor, ha a bilorlás az alkotásnak csak egy részére vonatkozik, az elkobzás annak a testi tárgynak, mellyen az alkolás e része van megrögzítve, csak megfelelő részére, úgyszintén az ily rész előállításához különösen használt eszközökre és készülékekre szorítkozik. Változatlanul fenntartja a javaslat az 1921 : LIV. te. 20. §-ának 3. bekezdését is azzal a szabállyal, hogy az elkobzás mindazokra a példányokra, eszközökre és készülékikre kiterjed, amelyek a szerzői jogot bitorlónak vagy részeseinek, továbbá nyomdásznak, elárusítónak, más iparszerű terjesztőnek, nyilvános kiállítónak vagy üzletszerű használónak birtokában vagy bárhol készletben vannak. Ebben a tekintetben nem követi a javaslat azt a rendszert, melyet egyes külföldi törvényhozási munkálatok. így a német— osztrák javaslat létesít, és amely szerint az elkobzás mint magánjogi következmény, csupán az elmarasztalt fél tulajdonában levő tárgyakra terjed ki, míg a büntető eljárás során alkalmazott elkobzás nem esik korlátozás alá abban a tekintetben, hogy az elkobzás körébe eső tárgy kinek a tulajdona. Ennek a megkülönböztetésnek van ugyan bizonyos jogosultsága, azonban azzal a gyakorlati következménnyel jár, hogy szaporítja a szerzői jogi ügyeknek bűnügyi útra terelését, mert csak büntető eljárás során lehet helye a szigorúbb eikobzási szabályok alkalmazásának. Bár a javaslat — a hatályos joggal szakítva — a szerzői jog bitorlásának büntetendő eseteit a büntetőbíróság hatáskörébe utalja, mindamellett az érdekelt felek elhatározására bízza, indítanak-e büntető eljárást, s ezt az elhatározást nem kívánja befolyásolni az elkobzás! szabályok bifurkációjával. Ezért a javaslat az eikobzási szabályokat egyezően állapítja meg mind a magánjogi, mind a büntetőjogi következmények szempontjából. (V. ö. a javaslat 86. §-ával.) A hatályos jogot kiegészíti a javaslat 69. §-ának utolsó bekezdése azzal a célszerű rendelkezéssel, hogy jogosulatlan színszerű előadás esetében a sértett a közreműködők használatára s'zánt iratok (súgópéldány, szerepek stb.) elkobzását is kérheti. A hatályos joggal egybehangzóan elkobzást enged a javaslat 70. §-ának 1. bekezdése olyankor is, ha a bitorlót sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli. A hatályos jognak felel meg annak a — különben magától értetődő —5 elvnek kifejezeti hangsúlyozása is, hogy elkobzásnak örökös vagy hagyományos ellen is van helye. Az 1921 : LIV. te. 65. §-ának felel meg a javaslat 70. §-ának 3. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az elkobzásról szóló rendelkezéseket épületre csak állagának lényeges sérelme és a reá vonatkozó tulajdoni jogviszonyoknak megváltoztatása nélkül lehet alkalmazni. A hatályos joggal összhangban kifejezetten kimondja a javaslat 70. §-ának 4. bekezdése, hogy az elkobzásról szóló rendelkezéseket kísérlet esetében is alkalmazni kell. Túlmegy azonban a javaslat az 1921 : LIV. te. 21. §-ának 2. bekezdésének rendelkezésén annyiban, hogy kizárólag a bitorló cselekmény előkészítésére, így különösen az előzetes hirdetésre szolgáló külön eszközöket és készülékeket elkobozni rendeli, tekintet nélkül arra, hogy a bitorlást megkezdték-e vagy nem. Az ily tárgyak elkobzása ugyanis nem függhet attól, hogy' a bitorlást előkészítő tevékenység eljutott-e a kísérlet szakáig, hacsak kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az ily tevékenység a szerzői jog bitorlására irányult. További eltérés, hogy a javaslat nem veszi át az 1921 : LIV. te. 21. §-ának azt a szabályát, mely meghatározza, hogy a szerzői jog bitorlása mikor van befejezve. Nem szólva arról, hogy az ily' meghatározás szokása elavult, erre nincs is szükség, mert a javaslat a kísérlethez általában ugyanazokat a magánjogi következményeket fűzi, mint a Jjefejezett bitorláshoz. Természetesen nem adja meg külön meghatározását a javaslat a
