Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Harmadik fejezet. A szerzői jog bitorlásának magánjogi következményei. A 65. §-hoz
Ill bitorlást többen közösen követték el, vagy ha nem lehet megállapítani, hogy a kár több bitorlónak külön-külön elkövetett cselekménye közül melyikből vagy az egyes cselekményekből mily arányban származik: a szerző irányában a tettesek egyetemlegesen felelnek. Az idézett §-t követi a javaslat annak kimondásával is, hogy felbujtó és segéd tettesszámba megy. Ezzel lényegileg az 1921': LIV. te. 19. §-ának 1. és 2. bekezdésében foglalt szabályozást tartja fenn a javaslat. Abból ugyanis, hogy a felbujtó és a segéd tettesszámba megy, következik az is, hogy az ily közreműködőknek kártérítési felelőssége önálló, úgy hogy a tulajdonképpeni tettes felelősségének mértékét is meghaladhatja, ha a felbújtó vagy a segéd károsító magatartása súlyosabb megítélés alá esik, mint a tulajdonképpeni tettesé. Ezért nincs szükség a hatályos jog ama rendelkezésének átvételére, mely szerint az, aki mást a szerzői jog bitorlására rábír, kártérítéssel tartozik akkor is, ha a lettes kártérítésre egyáltalában nem, vagy nem teljes mértékben kötelezhető. Nem veszi át a javaslat az 1921 : LIV. te. 19. §-ának utolsó bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a többi — a tettes és a felbújtó fogalma alá nem eső — részes büntetése és kártérítési kötelezettsége az általános jogi elvek szerint ítélendő meg. Ennek a rendelkezésnek nem volna jelentősége a javaslatban, mert ennek 67. §-a a részesek egész körét kimeríti azzal, hogy a segédről1 is rendelkezik. A javaslat több új rendelkezéssel is kiegészíti a hatályos szerzői jognak több személy felelősségéről szóló rendelkezéseit. így a tisztességtelen versenyről szóló 19231 : V. te. 33. §-ának bevált rendelkezéséhez hasonlóan kimondja a javaslat, hogy abban az esetben, ha a bitorlást kereskedelmi társaságnak, egyesületnek vagy' más jogi személynek törvényes képviselője ügykörének ellátásában követte el, a vagymni felelősség az ily társaságot, egyesületet vagy jogi személyt is terheli. Az 1923 : V. Ic. 33. §-át követi a javaslat annak kimondásával is, hogy a vagyoni felelősség a vállalat birtokosát akkor is terheli, ha a bitorlást alkalmazottjai a vállalatra vonatkozóan a. reábízott tennivaló teljesítésében követte el. A felelősség alól a vállalat birtokosa csak akkor szabadul, ha bizonyítja, hogy a bitorlást a rendes üzleti' gondossággal sem előzhette meg. Sajtóközlemény. A 68. §-hoz. Minthogy a szerzői jog bitorlása esetében nem a sajtóközlemény tartalma az, ami jogellenes, a sajtójogi felelősségnek magánjogi külön szabályait sem lehet alkalmazni az ily alapon követelt kártérítésre. Ehhez képest a javaslat 68. §-a kifejezetten is kimondja, hogy olyankor, ha a bitorlást sajtóközleménnyel (19M : XIV. te. 2. §) követték el, a sajtóról szóló 1914 : XIV. te. 30. és 40. §-a nem nyer alkalmazást. Ennek megfelelően a magánjog általános szabályai szerint kell megítélni, — úgy, amint a javaslat előbbi §-ában is kifejezésre jut — hogy kik azok, akik szerzői jog bitorlása esetében kártérítéssel tartoznak. Ez az elv áll tehát a szerkesztőre, a kiadóra, a nyomda vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosára és a terjesztőre is. Ezek is csak abban az esetben tartoznak kártérítéssel, ha a tettes, a felbujtó vagy a segéd fogalma alá vonhatók. Ebben a tekintetben a javaslat nem követheti az 1923 : V. te. 34. §-ának azt a rendelkezését, mely az említett személyek kártérítési kötelezettségét azzal enyhíti, hogy tudatos közreműködés esetére korlátozza. Tisztességtelen verseny esetében ugyanis más a helyzet, mint a szerzői jog bitorlása esetében. Míg ugyanis a sajtóközleménnyel elkövetett tisztességtelen versenytői a sajtóközlemény közzététele körül hivatásszerűen közreműködő személyek rendszerint távol- álína.k, addig a szerzői jog bitorlása esetében a szóbanlevő személyeket nem lehet mentesíteni a kellő gondosság kifejtésének kötelezettsége alól, mert általában számolniok kell azzal, hogy a közlemények a szerzői jog oltalma alatt állanak. Követi azonban a javaslat az 1923' : V. te. 34. §-át annak kimondásával, hogy- abban az esetben, ha a cselekményt időszaki lap (1914 : XIV. te. 3. §) közleményével követték el, a kiadó az abbanhagyási kötelezettséget megállapító jogerős bírói ítéletnek, habár azt nem is ellene hozták, kártérítési kötelezettség terhe mellett eleget tartozik tenni, mihelyt arról a bíróság vagy a felperes útján az ítélet közlésével tudomást szerez. Ez a rendelkezés a dolog természetéből következik és bővebb indokolásra nem szorul. Elkobzás. A 69. és 70. §-hoz. Az elkobzás tekintetében a javaslat általában alkalmazkodik az 1921 : LIV. te. 20. § - á n a k re nde 1 kéz és e i h ez.
