Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
Fűtés s szellőzés. (Egynémi a tűzhelyek és a tiizelékek történetéből. A tüzelés elvei. A kandalló. A kürtő. A rács. A kályhák külömböző nemei s czélszerű szerkezetük. A vaskályhák. Palástos kályhák. Töltöző s szabályozó kályhák. A svéd s orosz kályhák. Központi fűtés levegővel, vízzel és gőzzel. A gáz mint tiizelék. Szellőzés.) A meleg s tiszta levegő épen oly fontos élettényezők, mint a táplálkozás. De a míg a hideg időjárás a kultúra legalsó fokán levő népeket is meleg gerjesztésére ösztönzi, csak xíjabban irányult a figyelem arra, hogy az ember s állat tartózkodási helyét friss levegővel lássák el, mely czélból a fűtőkészülékek mellett szellőztető szerkezetekről is gondoskodnak. A lakás menedékül szolgál az időjárás viszontagságai ellen. Hogy az oltalom, melyet e tekintetben a lakás nyújt, még fokoztassék, már a legrégibb időkben is igyekeztek azt fűthetővé tenni. Tűzhelyet állítottak föl benne, mely egyúttal igen gyakran az ételek elkészítésére szolgált. E tűzhelyek természetesen kezdetben igen kezdetleges berendezéssel bírtak. Beérték egyszerűen azzal, hogy a fát vagy egyéb kéznél levő tüzelő anyagot a puszta földön egybehalmoztak s alágyújtottak. A legrégibb lakásokban, melyekről tudomásunk van, a tűz a kőlapokon égett, mint azt a czölöpépiiletek maradványai mutatják. Utóbb már kövekből emeltek tűzhelyet. A kultúrában előhaladottabb népek már korán tökéletesebb tüzelőket ismertek. A héberek s egyiptomiak már oly kemenczékkel bírtak, melyekben téglát égettek, sőt olyakat is, melyekben üveget s vasat ömlesztettek. A kisázsiaiak, úgyszintén a görögök s rómaiak külömböző czélokra használtak többé-kevésbbé mesterségesen készült tüzelőket. De köményes s rácscsal bíró kemenczéket még akkor nem ismertek, s hiába igyekeztek ezeknek nyomát kimutatni régi írók műveiből. Az Odysseában az áll : Odysseus szülőföldének legalább felszálló füstjét kivánta látni. Ebből azonban még nem lehet következtetni arra, hogy az Itliakán levő házak kürtösek lettek volna, mert tudva levő a füst akkor is felszáll, ha a tűz a szabadban ég is. Sokkal többet látszik mondani Aristophanes «Darazsak» czímtí vígjátékában, a melyben az mondatik, hogy a bezárt Philokleon a kürtőn igyekezett kiszökni. A régi kürtő azonban koránt sem azonos azzal a készülékkel, melyet mi kürtőnek vagy kéménynek nevezünk, mert az nem volt egyéb mint a tetőben hagyott kerek nyílás ; bizonyítja ezt ama más helyeken tett megjegyzés, hogy a kürtőn keresztül besütött a nap a padlóra. Meg van bizonyítva, hogy a caminus, a melytől kémény szavunk ered, csak a tűznek helyét, azt, a hol a tüzet gerjesztették, jelenté s e szerint a székely «gócz» szóval vagy «tűzpadká»-val fordítandó le. A kürtő csak a középkor elejéről való találmány. A helytálló tűzhelyeken kívül a görögök s rómaiak hordozható fűtözőket is Találmányok könyve. IV. 31
