Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
folyadék, fénynyel égő erővel. A benzol 80°-nál forr, 6°-nál megmerevül havas, kámforhoz hasonló fehér tömeggé, a mely nagyon kormozó lánggal ég. A folyékony benzol kitűnő oldószere a kaucsuknak, guttapercsának, mindennemű zsírnak, olajnak, mézgának, viasznak stb., miért is pecséttisztító szerképen nagyon használják. E czélra kezdetben roppant pénzen holmi görög vagy latin névvel ellátva árulták. A. paraffin, a melynek különválasztásáról már szóltunk, megtisztítva viaszszerű fehér testet képez, melynek nagy a hajlama a krystályodásra. Faj súlya 0,87 s ömledőpontja 40 és 50° C. közt van. Könnyen oldódik étherben, benzolban és zsíros olajokban, kevésbbé könnyen borszeszben s vízben épenséggel nem. A tiszta paraffinnak nincs íze s alig van szaga. Szép, fehér, rendkívül világos lánggal ég, mely fehérségére s intenzitására nézve a világító gázhoz áll közel. Hogy ennélfogva a paraffin leginkább gyertyagyártásra használtatik, már előbb láttuk. Hogy a paraffin nagy kiválóságai mellett is nem terjedt el eléggé mint világítóanyag, ennek oka az, hogy körülbelül abban az időben (1859-ben), mikor a paraffint már tökéletesített előállítási móddal jól és elég olcsón tudták készíteni, és a többi világító anyagokkal föl vehette volna a versengést, Amerikában fölfedezték a rengetegül bő olajforrásokat, s a közönség nagy előszeretettel eme igen olcsó s czélszerű olajhoz fordult. A naftalin a paraffinhoz hasonló anyag ; közönséges hőmérsékletben kámforszerű fehér állományt képez s igen sajátságos szaggal bír. Olyan illékony, hogy, ha légáramot bocsátunk ömlesztett naftalinon keresztül, épen úgy elillan mint a többi illékony kátrányolaj. Világító ereje igen jelentékeny. Régebben nem igen tudták mire fordítain s képződését, a mi gyakran megesett a gázvezetékcsövekben, különösen ha ezek nem igen voltak eléggé a földbe mélyesztve s a külső hőmérsékletváltozásnak voltak alávetve, nem igen szívesen látták. Újabban azonban részint világítási czélokra, részint kiválóan az oly vegyíiletek egész sorozatának kiindulási pontjául használják, melyek megfelő módon mint az anilinvegyiiletek csudás festékanyagokká változtathatók. A többi termékekkel, a melyek a kátrányból előállíthatok, s a melyek közűi több, mint a pikrinsav, carbolsav (kreozot) stb., kiilönbözőleg haszuosíttatnak az ipar körében, nem foglalkozhatunk, mert itt első sorban a világítási módokkal van dolgunk. Ellenben még röviden szót teszünk az e fejezetben több Ízben említett petróleumról. A petroleum (kőolaj, földi olaj) 1859 óta világítási czélból a legelső rendű kereskedelmi czikké vált, a mely napról-napra nagyobb jelentőségre vergődik s melynek közgazdasági kihatását egész terjedelmében meg sem becsülhetni. A mí- velődési történet alig ismer hasonló fontosságú tárgyat, a mely oly gyorsan talált helyet az emberi társadalom minden köreiben, mint a petroleum. A petróleumot már az ó-korban is használták. Előállították Zante-szigetén, s ellátták vele Görögország egy részét, az agrigenti petróleumot s sicziliai olaj néven lámpákban égették. A megsűrüdött földi olajat (földi szurkot vagy aszfaltot), melyet vakolatnak használtak, Babylon építésénél, az Eufrat közelében levő forrásokból nyerték. A földi kátrányt múmiák kikészítésénél is használtak. Szyria és Mezopotámia s Ivözép-Azsia több tartománya egyáltalában nagy tömegű sűrűdött földi olajjal bírnak, a lelőhelyek közzé tartozik a holt tenger is, a mely hiszen régebben aszfalttenger (lacus asphalti- tes) nevet viselt. Ritkán jelenik meg oly tömegben, hogy tavakat képezne, mint Trinidadban, a hol a Pitchlake hegyikátrányból áll, a mely a hőmérséklet külömböző- sége szerint majd nagyon, majd kevésbbé nyúlós. 238 A világítás, különösen a gázvilágitás s az azzal kapcsolatos iparágak.
