Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
A repcze- s ásványi olaj. 213 olaj tükrét elérte, olaj száll azon föl, a mely — a mennyiben a kanóczonnemégel, túl- csurran s a cső oldalain lefut, — a dugattyú tetejében gyűl meg úgy, bogy ha a dugattyú egészen leért, az el nem égett olaj fölötte van. Az olaj tehát körforgásban van. Az által, hogy a dugattyú ismét felhúzatik, az olaj ismét az alsó térbejut, s a lámpa egy időre ismét éghet. Annak az időpontnak kitudására, mikor húzandó fel a lámpa, némely ilyen lámpára mutatót alkalmaztak, mely a dugattyúval volt összekötve, s melyről le lehetett nézni, mennyire szállt már alá a dugattyú. A moderateur-lámpa lángzójának szerkezete olyan mint a Carcel-lámpáé, t. i. az Argand-féle kettős légjárattal s szűkülő üveghengerrel. Az ilynemű szivattyús lámpák a mintegy 15—20 éven fölmerült új világitó anyag mellől egészen háttérbe szorultak s fölöslegessé váltak. A fotogén, földi olaj, kamfin és petroleum (kőolaj) nagyobb illékonyságuknál slnganfolyós voltuknáhfogva a kanócz hajcsöveiben könnyedén szállnak fel, még pedig annyira, hogy épen az ellenkezőre kell ügyelettel lenni s hosszú kanóczczal szándékosan kell csökkenteni a láng alatt levő tartóból az égőanyag felszívódását. így van ez a kamfin-lámpánál, melynek sajátságos lángzóját már a hengereknél említettük, úgyszintén igy a petróleum-lámpánál, mely ma már világszerte tért foglalt s a repczeolajos lámpák használatát igen szűk körre, sőt úgy szólván egészen kiszorította. Helyén lesz itt a repezeolaj s ásványi olaj közt megvonni a párliúzamot. Világító anyagbeli tulajdonságaikra nézve abban kiilömböznek ezek egymástól : 1. hogy a repezeolaj sem a közönséges, sem a 100°-ra fokozódott hőmérsékletben nem páro- lag el (tehát szagtalan), sőt ki sem gyújtható. Csak mikor az olaj annyira hevíttetett, hogy a száraz párlalás termékei képződnek, mihez kell vagy 200°, gyúl ki s égéi az olaj. Ellenben az ásványi, még a gyárak «szagtalan» ásványi olaja is szaggal bír s a levegőn lassankint vészit súlyából ; magasabb hőmérsékletben elgözöleg, még magasabb hőmérsékletben gázzá lesz, jobbára világító gázzá; 2. a repezeolaj áll szénből, hydrogén- ből s oxygénből. Ama száraz párlalás közben, melyet a repeze- olaja a kanóczban közetlenül a láng alatt szenved, szétbomlik elaylgázzá és szénsavvá. A repezeolaj finomítva czélszertíen 113 á^ra. Petroleum-iám szerkesztett lámpában csak gázalakban ég el teljesen szagtalan Pa lángzókészülékének égéstermékekké : szénsavvá s vízzé ; 3. a petroleum és társai külömböző hydrogènes anyagok keverékei és oxygénhijasok. Forrni 250°-nál kezd s magasabb hőmérsékletben felbomlik gázas termékekké (mocsárgázzá és elaylgázzá) s a belőle kiváló szénné. A solárolaj széntartalma a repezeolaj énál jóval nagyobb, miért is amaz szabad levegőn is elég kormosodó lánggal, a mely azonban azonnal vakító fehérré lesz, ha légvonatos üveget huzunk tetejébe, mert a nagyobb légjárás a fölös szén elégéséről is gondoskodik. A míg, mint már említők, a repezeolaj csak elgázosodott alakban jut a lánghoz, a solárolaj s a vele hasonló de kevesbbé illékony petroleum nagy részt gőzalakban megy a lángba. Az ásványi olaj lámpája tehát úgy szerkesztendő, hogy az elégés mennél teljesebben menjen végbe s a kellemetlen szagú gőz nyoma se illanjon el elégetetlenül vagy legalább is csak gázalakban ; 4. a repezeolaj zsíros, az ásványi olaj nem, ennélfogva a Carcel-lámpa vagy a moderateur-lámpa, a melyekben nyomással jut el az olaj az égő góczba, nem alkalmasak ásványi olajok égetésére, mert csak a zsíros olaj teszi a dugattyút csúszamlóssá s légzáro6sá.
