Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Az inga és központfutó gépek
A központfutó erő. 51 rómaiak vető gépeikből köveket röpítettek, mindketten ugyanazt az erőhatást használták. A központfutó erő azonban koránt sem külön sajátos erő, mely bizonyos erőforrásból közetleniil ered. Sőt inkább az csak a tehetetlenség, veszteglés nyilvánu- lása, az eleven erő következménye, a mely valamitől indíttatva vagy valamely erő állandó hatása által a mozgó testtel közöltetett. Épen igy a középretartó erő név, mely azt az erőt jelenti, mely a mozgató középpontról a testekre hat és az oldalt röpitést gátolja, alapjában semmit sem jelent. Ez az erő feszíti meg a parittya zsinegét, ez tartja a lapdát a korongon stb. Csak azzal az erővel van dolgunk, mely a kerengő vagy hajító mozgást előidézi, akár legyen ez erő a karunké, mely a parity - tyát lendíti, akár a vetőgép megfeszített köteleinek rugalmassága vagy — mint a csillagzatok mozgásánál — valami még ki nem fürkészett indító erő. Ha a test csak egyetlen egy erőnek volna alávetve, az egyenesvonalú pályát jelölne neki ki. A természetben azonban ez az eset sohasem fordul elő. Mindig több erő áll össze kölcsönös hatásra, és ha ezek közül egy állandón egy pontra hat, akkor, ha elég erős, a mozgást görbe pályára kényszerítheti, a melynek középpontjává válik. Ezt az erőt általánosan középretartó erőnek nevezik ; ez a legtöbb természeti tüneményeknél a nehózkedés. A hold a föld körül forog, saját mozgását követi benne, de ama hatalmas erő minden pillanatban az anyatest körül tartja lekötve. A nap körül hasonló módon forog a föld, s vele a nagy bolygók egész hada s számtalan kis bolygód. De maga a nap sem áll nyugton a világ egy sarkán, a miudenséggel együtt mozog. Mihelyt a vonzás megszűnik és a mozgásba hozott test a benne rejlő sebességet követheti, egyenes útba csap, mely mindig az utolsó érintő (tangens) iránya (65. ábra). A körből kifelé törekszik. Hogy bizonyos viszonyok közt sugaras irányban is kifelé tör, a következő ábrából (66. ábra) nyilvánvalóvá lesz. Vegyük, hogy a b vízzel telt cső körben jobbról balra a pont körül forgattatik, úgy hogy a c c és d d', kipontozott vonalokkal s c' c" és d' d"-vel jelzett sebesség által b' b" bejut s úgy tb. A felszin esd részecskéi 6-ben a pontozott vonalok irányával s sebességével birnak, igy is akarnak tovább haladni, s e szerint a 6 helyzetben a e-részecskének c'-be és a d részecskének rf'-be kellett jutnia. A mi két részecskéről áll, áll a csőben levő egész víztömegre. Ez tehát kifut, fut a középpontról, és e tüneménytől vette 65. ábra. Mozgás érintői irányban. Mozgás sugaras irányban. 66. ábra.
